Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy nemzeti vágta!

2008.06.06

Kép

            Nyeregbe magyar! (Cirkusz maximusz).

 

Cirkuszt és kenyeret a népnek, mondta Julius Caesar, a római birodalom teljhatalmú ura. Ezzel féken tudta tartani népét. Míg az alattvalók szeme a vérbefürdő gladiátorokra tapadt, addig sem gondoltak arra, hogy valójában egy zsarnoki uralomnak a kiszolgáltatott polgárai. De ennek már több mint kétezer éve, és csodák-csodája ennyi év után nemcsak a mondás maradt fenn, hanem maga a gyakorlat is, modernebb és kultúráltabb formában. Azonban Róma teljhatalmú ura sem császárként kezdte pályafutását. Volt idő, amikor még csak aediles curules-ként kereste kenyerét, noha ez sem volt kis beosztás. Az volt a feladata, hogy rendbe tartsa a főváros középületeit, nyilvános játékokat szervezzen, és ellássa a Cicus Maxsimus igazgatói teendőjét.

 

Úgy tűnik, hogy a 21. századi magyar aediles curules is előkerült Geszti Péter személyében, aki a Hősök terén valósította meg a Circus Mximust. Már azt se tudjuk, hogy mit kezdjünk magunkkal, hogy ránk is figyeljen a világ. Mi mást is tehetnénk, mint elkezdünk magyarkodni, feltámasztani azt, ami már rég nem sajátja a magyarnak. Előszedegetjük múltunk egy-egy szeletét, majd reklámot csinálunk neki. Mind ezt megspékeljük egy jó adag nacionalizmussal, és már készen is áll a huszárbandérium, a középkori bajviadal, a Mátyás király fekete serege, Attila íjászai, s végül a nagy magyar nemzeti vágta a Hősök terén. Lehet, hogy sok mindenkinek tetszik ez a felhajtás, én meg azt mondom, hogy szégyen kis hazánkra nézve, hogy mindössze ennyi az, amivel ki tudunk rukkolni a világ előtt. Még azt is mondom, hogy szellemi tőkénket és energiánkat, talán valami hasznosabb dologra kellene fordítani. A hatvan kamion homoknak a térre való hordása, majd eltakarítása helyett valami olyat is lehetett volna csinálni, ami holnap és holnap után is hasznos marad a magyarok számára, és nem csupán egy-két napi felejtés a hozadéka,  mint ennek a cirkusznak.

 

A mi modern Caesarunk azonban őszinte ember hírében áll. Azt is elárulta, hogy amúgy semmi köze a lovakhoz, még nem is ült rajta. De ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen hevenyészett derbit ne tudna magas színvonalon megrendezni. Ehhez bizony komoly szervezőmunkára volt szükség. Be is nevezett, nyeregbe is pattant 96 település magyarja, márcsak azért is, mert az elnyerhető díj, a 30 millió forint is meglehetősen csábító. Igaz, hogy a nevezési díj is pénzbe került, potom két millió forintba. Ennek a nagy magyarkodásnak természetesen egyéb hozadékai is voltak. Sokat keresetek rajtuk a rendfenntartó erők, a lufisok, a hamburgeresek, a vattacukrosok az italárusok, talán a főrendezők is. De vajon jutott-e belőle egy csekélyke kis összeg, az ország adósság-állományának törlesztésére? Akinek rengeteg munkája volt bele invesztálva ebbe nagy nemzeti vágtába az megvádolhat pórias megnyilvánulásom miatt. A fejemhez vághatja, hogy a nép hangulatát javítandó, országimást építő, történelmi hagyományainkat ápoló, azt megjelenítő nagy rendezvény nagyobb elismerést érdemelne. Én meg azt mondom, hogy mindent a maga helyén, a maga idejében. Lóversenyt a lovin,  futballt a focipályán vízipólót a medencében, a magyarkodást pedig bízzuk a konzervatív, a keresztény és a liberális pártokra, de ne csináljunk az országból nemzeti cirkuszt. S ezt az álláspontomat még Geszti úr alábbi nyilatkozata sem változtatta meg. „Talán az a gondolat is érvényesült, hogy nemzeti kulturális hagyományainkat igenis lehet pártpolitikától mentesen is értelmezni.” Ebben az országban a mai politikai viszonyok között még egy naiv, tizenéves is elmosolyodik egy ilyen kijelentésen. 

 

De a magyar Caesar is meg akart győződni arról, hogy miként fogadta a nép ezt a kolosszális találmányt. Erről az alábbi információk jutottak a birtokába. „Visszajelzésekből hallom – polgármesterektől, lovasoktól, magánemberektől, ismerősöktől, ismeretlenektől – hogy mindenki boldog, örül ennek és ez a legjobb dolog, amit megélhettünk.”

Érdekes módon teljesen más visszajelzések érkeznek errefelé, mint Geszti úr irányába. Vajon melyik lehet a hitelesebb? Én úgy tapasztaltam, hogy ha rólam valaki mondani akar valamit nekem, az többnyire pozitív előjelű. Valószínű, hogy így járt az irányába áramló információkkal Geszti úr is. Az emberek ilyen szempontból kellően mértéktartóak. Ezért érdemes foglalkozni azokkal az információkkal is, amelyek bírálóak, s ennek nagyságrendje fogja majd meghatározni, hogy bele kell –e még egyszer vágni egy ilyen nemzeti vágtába, és hasonló cirkuszi mutatványokba. Meggyőződésem, hogy ma ennek az országnak és az ország népének nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy hosszútávon érezhesse magát boldognak, vidámnak. Ne keltsünk bennük illúziókat sem kulturálisan, sem verbálisan és egyáltalán sehogyan sem. Szálljunk le a magas lóról, és ne dicsekedjünk olyanokkal, ami nem dicséretre méltó. És ne essünk át a másik oldalára sem, mert a túlzások is hamis illúziókat keltenek és csak becsapjuk azokat, akiknek szántuk a magyar cicus maximust.  (Mihály J.)

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.