Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világválság hatása országunkra!

2008.10.26

A világgazdasági válság és Magyarország




A világgazdasági válság lépésrõl-lépésre nyomul elõre, terjed és mélyül. A rendszer közgazdászai zavarban vannak,
a politikusok hol nyugtatgatnak, hol megtagadva korábbi nézeteiket, óriás csomagokat dobnak be, amelyek hivatása
volna elfojtani a tüzet. Az amerikai kongresszus október 3-án, pénteken felhatalmazza a kormányt egy soha nem látott
méretû mentõcsomag alkalmazására, és hétfõn a New York-i tõzsde és nyomában a világ összes tõzsdéi hatalmasat
zuhannak és a lefelé menõ trend azóta is tart. Magyarországon bejelentik, hogy az Európai Központi Bank 5 milliárd euró
erejéig jótáll a magyar államkötvényekért, másnap mégis tovább esik a BUX és nem veszik a kötvényeket. A Magyar
Nemzeti Bank egyetlen lépéssel 3 százalékkal megemeli az irányadó kamatot 11,5 százalékra, miközben mindenütt a
világon a kamatok csökkennek és sokkal alacsonyabbak, és a hazai államkötvény vásárlás indul be. Mi történik itt? Mi
az ok? Hol a hiba a megtett lépésekben?




Marx a tudomány nyelvén így fogalmazott: „a világpiaci válságokat mint a polgári gazdaság összes
ellenmondásainak reális összefoglalását és erõszakos kiegyenlítését kell felfogni” (MEM 26/II. kötet 476. old.). A
felhozott példák mindegyike a gazdaságban felhalmozódott egyik-másik ellenmondásnak a kifejezõje. Az amerikai
gazdaságban a jelzálogkölcsönök és általában a pénzügyi buborék túlburjánzása volt az a gyúelem, amely
berobbantotta a válságot, de a pénzügyi mentõcsomag nem az érintett lakástulajdonosok millióit és általában a
jelzálogkölcsönökkel eladósodott és fizetésképtelenné vált kisjövedelmû családokat menti, hanem az érintett bankokat és
részvényeseket. A tõzsdézõk túlnyomó többsége (és ez Amerikában egy igen széles kör) nincs teljes tudatában annak,
hogy mi történik, csak azt érzékeli, hogy baj van és menekíti a pénzét a tõzsdérõl. Magyarországon a gazdaság
teljesítõképességét meghaladó államadósság és a külföldi függõség játssza a gyutacs szerepét, és indítja be a válság
folyamatát.




Érdemes azonban odafigyelni Marxra, amikor az „összes ellenmondásról” beszél. Mindkét felhozott
példában, és általában a válság eddigi menetében világszerte, a jelenségek a tõzsde túlfûtöttségére, a túlzott
és könnyen nyújtott hitelekre, a pénzügyi buborékra, vagy a magyar példában az államháztartás évek óta tartó
egyensúlyhiányára vezethetõk vissza. Vagyis az eddigi jelenségek mind közvetlenül pénzügyi okokra utalnak. Valóban a
közgazdászok és politikusok általában úgy fogják fel, hogy pénzügyi válságban vagyunk, amelynek persze lesznek
reálgazdasági kihatásai, de a pénzügyekben kell a tüzet oltani, a pénzügyeket kell újraszabályozni és azután minden
rendbe fog jönni.




A válság pusztán pénzügyi magyarázata azonban nem kielégítõ. Az Egyesült Államokban, ahol a válság már
leginkább elõrehaladott állapotban van, a gazdasági hanyatlás (recesszió) és a munkanélküliség növekedése egy
szélesebb, általános gazdasági válságra utal. Még inkább erre a következtetésre jutunk, ha megvizsgáljuk az
amerikai gazdaság fejlõdésének a sajátosságait az elmúlt két évtizedben. Az egyik jellemzõ a nagybankok és a
tõzsde dinamikus elõretörése, aminek már véget vetett a válság. A pénzügyek elszakadása a reálgazdasági
folyamatoktól azonban csak tünet, amely a gazdaság mélyebb régióiban felhalmozott feszültségekkel függ össze. Teljesen
egyet lehet érteni Walden Bello véleményével, hogy „a reál és a pénzügyi gazdaság szétválása nem
véletlen, a pénzügyek éppen azért fúvódtak fel, hogy kitöltsék a reálgazdaság stagnálásából eredõ ûrt” (A
kapitalizmus végítéletes hangulatban, Foreign Policy In Focus (www.fpif.org). 2008. 02. 20).




Az amerikai gazdaság GDP-ben mért teljesítménye viszonylag dinamikusan fejlõdött más fejlett országokhoz képest.
Összehasonlító árakon (PPS) az USA egy fõre jutó teljesítménye az eurózóna jelenlegi 15 tagállamáét 1995-ben 37
százalékponttal 2006-ban 50 százalékponttal haladta meg, Japánhoz képest ugyanez a két adat 23 százalékpontról
33 százalékpontra nõtt. A növekedés azonban torz gazdasági struktúrában ment végbe. Az ipar részaránya
jelentõsen csökkent, míg a kereskedelem és különösen a pénzügyi szektoré gyorsan emelkedett. Az iparban negatívumba
fordult a profitráta, míg a tõzsde virult és a pénzügyi szektor korábban elképzelhetetlen profitot hozott. A termelõ
szektorok az USA GDP-nek mindössze 23 százalékát, a szolgáltatások 77 százalékát adják.




A számítógépek és a vele összefüggõ új pénzügyi technikák és konstrukciók Bello szerint két évvel hosszabbították meg a
Munkás Párt - 2006
http://www.munkaspart-2006.hu Készítette a Joomla! Generálva: 26 October, 2008, 07:15
kilencvenes évek gazdasági „boom”-ját, 2001-ben azonban ez a felfutás elérte felsõ határát és 2002-
ben bekövetkezett az Amerikában „dot.com”-nak elnevezett pénzügyi válság és recesszió, amelynek
kibontakozását pénzügyi intézkedésekkel, példátlanul alacsonyra csökkentett kamatlábbal a központi bankrendszer, a
FED megelõzött. Ez a lépés viszont elszabadította a jelenlegi válságot elindító lakáspiaci és jelzálogpiaci
„boom”-ot. A lakossági fogyasztás, gyorsabban nõtt, mint a GDP, elsõsorban a középosztály
életszínvonala növekedett, a hivatalos statisztikák szerint a szegénységi küszöb alatt élõ 35-37 millió állampolgár helyzete
azonban lényegesen nem javult. Az államháztartás hiánya meredeken emelkedett, a belgazdasági okokon túl az
iraki és afganisztáni háborúk hatalmas katonai kiadásai miatt.




A fejlõdés során az amerikai gazdaság mindinkább importfüggõvé vált, sajátos kapcsolat alakult ki a világ többi
részével, elsõsorban a gyors ütemben növekvõ Kínával. A kínai iparcikkek exportja elárasztotta az amerikai piacot, és Kína
vált az amerikai állampapírok egyik fõ vásárlójává. A külkereskedelmi mérleg hiánya és az államadósság azonban
nem nõhet korlátlanul még az amerikai gazdaság számára sem, minden jel szerint eljutott a lehetõségek határáig.




Az Egyesült Államok gazdaságát nemcsak az ország súlya és az ott történõ események várható világgazdasági
hatása miatt érdemes figyelemmel kísérni, hanem azért is, amit a latin közmondás mond: de te fabula narratur, vagyis
rólunk is szól a mese. Elég lett volna egy kicsit átgondolni, hogy milyen a magyar gazdaság állapota és szerkezete,
hogy lássuk a veszélyt, amint 2007 augusztusában nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai gazdaságban szokatlanul
mély válság kezdõdött.




Az ipar néhány nagy multinacionális cég hazai leányvállalatai köré szervezõdött, a kis és középvállalatok bedolgozók
és a piac egy-egy szegmensén igyekeznek megvetni a lábukat. Nincs önálló iparszerkezet, a külföldi tõke rohamos
beáramlása lecsengett, a hazai magántõke magától nem tud lábra állni és az állam nem rendelkezik azokkal a
jogokkal sem, amelyekkel élve a 19. század végén és a 20. század elején – Bécs uralma ellenére, –
segíteni tudta a hazai ipart. Az ország jövõbeli beruházási és fogyasztási szükségleteinek kielégítése döntõen az importtól
függ, viszont az ország energia és anyagfüggõsége mellett a kereskedelmi és fizetési mérleg a kisebb javulások
ellenére krónikusan hiányos és az államadósság szükségképpen (ha egy kormány nem akarja, hogy agyonverjék)
növekvõ tendenciájú.




A mezõgazdaság egyelõre jelentõs anyagi támogatásban részesül az EU-tól és az állami költségvetésbõl. A támogatás
azonban az EU elõírásai miatt korszerûtlen extenzív irányba terelte a mezõgazdaságot, az állatállomány mintegy
harmadára csökkent, az import beszerzés drága, a kereskedelmi láncok elzárják a piaci értékesítést illetve lefölözik a
haszon túlnyomó részét. A mezõgazdaság egyre kevesebb fõt foglalkoztat, miközben meghatározott idõszakos
munkákhoz munkaerõhiánnyal küzd. Ha megnyílna a földvásárlás joga a külföldiek elõtt, amit elõbb-utóbb az Unió ki fog
kényszeríteni (feltéve, hogy a válság nem hoz az EU politikájában Közép és Keleteurópa irányában radikális
változást), akkor a gazdaságnak ez a szektora is teljesen alárendelt helyzetbe kerül.




Semmi okunk feltételezni, hogy a válság Magyarországon elsõsorban pénzügyi és nem strukturális eredetû. Pénzügyi
tûzoltás helyett tehát minden erõforrást az ország gazdaságának a megmentésére és a lakosság
életkörülményeinek védelmére kellene fordítani. Míg a világban a fizetõképes kereslethez képest túlkapacitások és
túltermelés van, amit a válság erõszakosan és idõlegesen, tõkék pusztulása és tömegek nyomora terhére meg fog
oldani, Magyarországnak ma az a baja, hogy nem tud a lakosság életérõl saját erõbõl gondoskodni. Bármily
furcsának tûnhet, nekünk, ha már ilyen helyzetbe kerültünk, mindent meg kell tenni a saját termelõ bázis fejlesztésére.
Növelni kell a kis és középvállalkozások és a mezõgazdaság állami támogatását.




A mezõgazdaságban segíteni kell a kistermelõk szövetkezetekbe való tömörítését, a szövetkezetek beszerzési és
értékesítési, valamint iparági melléktevékenységét, ezáltal a vidéken a magasabb szintû, folyamatos
foglalkoztatást. Az egyoldalú, hibás uniós mezõgazdasági támogatási rendszer kiegészítésével fel kell futtatni a
katasztrofálisan visszaesett állattenyésztést. Az ipari és mezõgazdasági kistermelõk, szövetkezetek pénzügyi
támogatása azonban önmagában nem lenne hatékony, segíteni kell a hazai termékek piacra jutását is. Ezért
párhuzamosan elõ kell segíteni a szövetkezeti szövetségek bel és külkereskedelmének talpra állítását, és átmenetileg,
amíg az új szervezetek versenyképessé nem válnak, a kereskedelmi láncokat célirányosan hazai
termékvásárlásra kell kötelezni. Rendkívüli körülmények között szükség lehet egyes termékek importjának idõszakos
Munkás Párt - 2006
http://www.munkaspart-2006.hu Készítette a Joomla! Generálva: 26 October, 2008, 07:15
korlátozására is. Egy ilyen program beindításával már egy év alatt is javítani lehetne a gazdaság helyzetén,
hosszabb távon pedig versenyképesebbé válna az ország.




Egy ilyen program és intézkedések azonban kétségtelenül EU szabályok és érvényes törvények korlátaiba ütköznek. A
válság viszont olyan parancsoló helyzetet teremt, amelyben a kormánynak az EU-tól felmentést kell kérnie a gátló
szabályok alól. A szükség által diktált eljárásra nemcsak az amerikai példa ösztönöz, de Merkel asszony álláspontja is,
amely szerint a kormányoknak kell most a nehézségekkel megbirkózniuk. Ez esetben viszont rendelkezniük kell az ehhez
szükséges döntési szabadsággal. Valószínûleg lesznek más gazdaságilag kevésbé fejlett uniós országok, akik maguk is
szükségesnek tartják a válságban gazdaságuk védelmét, a számukra hátrányos következményekkel járó uniós
elõírások felfüggesztését vagy törlését.




Ha csak sodródunk az árral és ugyanazt az utat járjuk be, amit az Egyesült Államok vagy az EU és gazdagabb
tagállamai most tesznek, akkor még marginálisabb helyzetbe kerülünk külföldi és hazai piacainkon egyaránt. Számoljunk
azzal, hogy a válság az összes ellenmondást ki fogja bontani, és erõszakosan megoldja, csak hogy ez nemcsak
rendkívül sok kárt és szenvedést fog okozni, de a válság után még a mainál is kiszolgáltatottabb helyzetbe fogja
hozni az országot.




Morva Tamás




















Munkás Párt - 2006
http://www.munkaspart-2006.hu Készítette a Joomla! Generálva: 26 October, 2008, 07:15

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.