Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cél az ország tönkretétele!

2008.04.15

Kép

            Cél, az ország tönkretétele!

 

A magyar politikai kultúra mára, olyan mélyre süllyedt, ami miatt az egész világ előtt szégyenkezhetünk. És ennek az alulművelt magatartásformának, a napóleoni dicsfényre áhító Orbán Viktor az értelmi szerzője. Egyszerűen nem tudja elviselni a választási vereségét, csakúgy, mint más diktátorok. Lehet egymásra mutogatni, egymást, vagy másokat hibáztatni, ezzel csak elterelik a figyelmet a valódi értelmiszerzőről, - a napóleoni hatalomhoz görcsösen ragaszkodó - Orbán Viktor személyéről.Kép

 

Mindjárt a választás elvesztése napján elhatározta, hogy felveszi a harcot Gyurcsány Ferenccel. S ebben az elhatározásban az is szerepet játszott, hogy a választási kampány idején, a kettőjük között lefolyt TV vitában megalázó vereséget szenvedett. A diktátoroknak azonban nem sajátjuk a beismerés, a verbális és a tényleges vereség tudomásul vétele. Munkál bennük a düh, a bosszúállás, mivel génjeikben hordozzák természetüket. Az sem tántorítja vissza őket, hogy amit tesznek azt elsősorban nem az ellenfelük, hanem az ország rovására teszik. A másik rossz tulajdonságuk, hogy az eszközökben sem válogatnak.

 

Orbán Viktor egyetlen erénye, hogy kiváló retorikai készséggel rendelkezik, s erre idejében jött rá. Ebben aztán ki is merültek az összes erényei. A vereség után hozzá is fogott napóleoni tervének megvalósításához. Hatalmas szónoklatokat tartott, amerre csak járt. Eleinte a polgári körök adták a tömeget. Ezeken, a gyűléseken egyre-másra tűntek fel olyan önkényuralmi jelképek, amelyeket – készakarva – elfelejtettek betiltani a tisztelt rendszerváltó politikusok. A tömeghez csapódtak a bukott jobboldali, szélsőjobboldali politikusok is, melyből néhány renegát baloldali sem maradhatott ki. Megnyertek maguknak olyan veteránsportolókat, akik a hírnevüket még a Rákosi rendszerben szerezték és a mai napig abból éltek. Itt elsősorban az 1952-ben olimpiát nyert, majd 1954-ben VB ezüstérmet szerzett néhány labdarugóról van szó. Belőlük mítoszt gyártott a FIDESZ, ők pedig hálájuk jeléül megnyertek ennek a mozgalomnak fiatalabb élsportolókat. Ezek, a MOB elnökének a támogatásával arcukat adták a Fidesz-kampányokhoz, akik további tömegeket – köztük sok megtévesztett fiatalt - vonzottak a FIDESZ felforgató tömegdemonstrációihoz. Csak mellékesen, de érdemes megjegyezni, hogy a felcsuti labdarugó utánpótlásközpont a Puskás Ferenc Akadémia nevet vette fel. Az átlagember számára felfoghatatlan, hogy mekkora reklámot és közönséget hoz ez az ötlet Orbán Viktornak. Arról nem is beszélve, hogy ez a valóban nagy név – politikai beállítottságára való tekintet nélkül - közönséges reklám és propaganda eszközzé lett silányítva.

 

Ez azonban, Viktor nagyra törő tervének csak az egyik eleme. Megnyerte magának az egykori szimpatikus, jó nevű és már visszavonult TV bemondónőt Kudlik Júliát, aki újra életre kapott és hozta is korábbi formáját, a kampányok házigazdájaként. Az ő személye szintén vonzotta a színész, a művész világ amúgy is jobboldali beállítottságú egyéniségeit és a társulatok bizonytalan tagjait. A politikai eseményeket követő és figyelő választópolgár néha csak hüledezett azon, hogy kik jelentek meg Orbán Viktor társaságában, vagy a naggyűlések első soraiban. Meglepő, és kissé visszataszító volt az az esemény, amikor a végtelenül szimpatikus kiváló úszónővel, Egerszegi Krisztinával olvastatták fel az általuk megírt, kormányócsárló szövegeket. Látszott is rajta, hogy zavarban van, és nem a közönség miatt, hanem a tőle idegen szerep miatt. Aztán ott tüsténkedett KOKO is a nagyok között, aki szintén meglehetősen idétlenül viselkedett a neki szánt szerepben, pedig az ő viselkedésére a magabiztosság volt mindig a jellemző.

 

A FIDESZ reklám és propaganda csapata az ötletek kimeríthetetlen tárházát volt képes felvonultatni, Viktor népszerűségi mutatójának folyamatos növelése érdekében. Ügyesen hangsúlyozták ki, hogy már az MSZP egyes vezetői is hátat fordítanak a baloldali politikának, mert az már rég feladta a szolidaritás elvét. Ezt ma már a FIDESZ vette át. Először Szűrös Mátyás lépett egyet és hatásos bírálattal illette volt pártját, és nem akár hol, mint a Vasárnapi Újság című szélsőjobboldali rádióműsorokban, nem kisebb személyiség társaságában, mint Csurka István. A következő renegát Csintalan Sándor volt, aki egyenesen a FIDESZ karjaiba vetette magát. Ezeket a kampánystáb meglovagolta és a híráradatok özönét zúdította a választókra, bizonyítandó, hogy amit mondanak, az nem holmi fikció, hanem maga a valóság, amire már az MSZP tagságának egy része is rájött. Az igazság pedig mindössze annyi, hogy kiestek a pikszisből, de funkció nélkül ők sem tudták elképzelni a jövőjüket. Ezért tettek egy fordulatot jobbra, minden erkölcsi normát félretéve.

 

De hatékony segítséget nyújtottak eredeti jobboldali személyiségek is a napóleoni logika kivitelezőinek. Új arcként lépett elő, konkrétan a Viktor oldalán Schmidt Mária, később csatlakozott hozzájuk Morvai Krisztina. Mindkét hölgynek olyan politikaformáló hatalom van a kezében, akik részben az ifjúság, részben az érdeklődő közönség közvetlen közelében tartózkodnak, így a jobboldali politika szinte erőfeszítés nélkül ültethető át a tétova fejekbe. Mindössze kellő szuggesztív erő, kellő retorikai készség szükségeltetik, és egy jó adag Kádár-rendszer gyűlölet, és kész az elixír. Ezekkel, az adottságokkal pedig, mindkét hölgy rendelkezik.

 

Viktor történelmet formáló terveinek igencsak hatékony segítői voltak nagynevű hazai és határon túli egyházi személyiségek is. Idősebb Hegedűs Lóránt volt az érettebb, megfontoltabb, és inkább a hit által sugallt elvekkel próbálta a jobboldal felé terelgetni híveit. Egy-egy példabeszéd felidézésével, annak sajátos magyarázatával rutinos, olykor abszolút politikamentesnek tűnő és a hívők által észrevehetetlen módon plántálja beléjük a jobboldali ideológiát.

 

Ennek az ellentéte volt az ifjabbik Hegedűs, aki nem titkolta mély és elkötelezett nacionalizmusát, rasszizmusát, antiszemitizmusát. Lelkész létére mérhetetlen gyűlölet munkál benne, különösen a zsidóság és a cigánysággal szemben. S ezt az álláspontját nem is rejtette véka alá. Valószínű, hogy pályát tévesztett a fiatalember, mert elvei, ideológiai nézetei közelebb álltak a Mein Kampf-hoz, mint a Bibliai dogmákhoz. A náci Németország kiterjesztett szárnyú, a horogkeresztre éberen vigyázó sas, - mint szimbólum - közelebb áll lelkivilágához, mint a bibliai angyal, akinek szintén két szárny van, s a kezében tartott kard is a megtorlásnak a szimbóluma. Az angyalt Gábrielnek hívják és ősszüleink, bűnbeesésének a megtorlását jelképezi, míg a másik kétszárnyú szimbólum mögött maga Adolf Hitler áll, és ifjú Hegedűsnek a hitéhez ez utóbbi áll közelebb. Orbán Viktort azonban ez egy cseppet sem zavarja. Számára egyedül az a fontos, hogy a náci beütésű csapat is az ő oldalán áll, és ha szükség lesz rá, akkor mozdulni fognak.

 

Propagandamunkájuk fontos részét képezik a határon túli magyarok politikai megosztása is, mert onnan is lehet profitálni demagóg jelszavak skandálásával, az ősi magyarság már rég lejáratott, ízléstelen retorikájával. Ennek a legrutinosabb egyházi képviselője Tőkés László, Király-hágó melléki református püspök. Feltüzelik a székelyeket, a csángókat, és más kisebbségeket. Ájtatos ábrázattal, az Istenbe vetett hit szenvedélyével, Árpád országának felmagasztalásával, mellé a székely himnusz éneklésével, dől belőlük a nacionalizmus és a sovinizmus. És bizony a propaganda nagyúr. Jelentős tömegeket képes a hívek körében megtéveszteni, egy ilyen behízelgő modorú egyházi személyiség, aki kiváló barátságot ápol Orbán Viktorral. Elvégre ő érte történik minden, még Romániában is. Azonban Tőkés úrnak sem jöhet össze minden. Ő, aki „függetlenként” európai parlamenti képviselő lett, és az Európai Néppárt frakciójában szeretett volna helyet foglalni, ezt az igyekezetét éppen honfitársai, a román tagpárt képviselőcsoportja vétózta meg. Így kénytelen volt a Szabad Szövetség képviselők csoportjában politizálni. Nagy csalódás lehet számára, hogy nem ülhet egy frakcióban Viktor barátjával.

 

Viktor táborának növelése érdekében nem tántorodnak el még a szélsőjobboldali, fasisztoid politikával való barátkozástól sem. Emlékszünk még az október 23.-i vandál pusztításokra, barikádok emelésére, a TV székház elfoglalására, majd a Kossuth téri táborverésre. Itt megjelent néhány szélsőjobboldali vezéregyéniség, akik még mindig szabadlábon vannak, gerjeszthetik tovább a feszültséget, mit sem törődve a lakosság folyamatos zaklatásával. Viktor tábora sem határolja el magát tőlük, mert a zavarkeltés, a vandalizmus mind rontja az országimázst, ami egyben Gyurcsány Ferenc és pártja népszerűségi mutatóját is aláássa. De végül is ez ma az egész jobboldal célja. De, hogy azt a hatalmas kárt, amit vandalizmusukkal okoztak, ki fogja megfizetni, arról hallgat a fáma. Biztosan nem Budaházi, nem Tomket és Torockai sem, hanem azok, akik eddig is fegyelmezett adófizetők voltak. Ez jelenti ma Magyarországon a törvényességet, a jogállamiságot.

 

Ezzel azonban még mindig nem ért véget a Gyurcsány-buktatás forgatókönyve. Ma már olyan félkatonai szervezet is a rendelkezésükre áll, amely „mozdulni” is hajlandó, ha Viktor kiadja a vezényszót. A nácizmusra emlékeztet öltözékük minden darabja, sarkos mozdulatuk, komor tekintetük, jelképeik és az Árpád sávos zászló is. Ma már a külföldi sajtóorgánumok is többet foglalkoznak a magyarországi szélsőjobb veszélyeivel, mint a kormányválsággal. Pl. a Der Standard című osztrák lap is, nehezményezi a szélsőjobb jelenlétét. A Süddeutsche Zeitung, pedig kifejezetten a Magyar Gárdával foglalkozik. „Különösen a csapatok masírozása kelt megütközést. A vicsorgó arcok, a csattogó bakancsok és a vezényszavak, a náci Németország SA-különítményeire emlékeztetnek.” Írja a német lap.

 

 De térjünk vissza Viktor barátaihoz.  Nem kisebb személyiségek bábáskodtak a gárda létrejötte körül, mint Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Für Lajos az Antall kormány honvédelmi minisztere, az MDF alapító tagja. Ez utóbbi még arra is vállalkozott, hogy avatóbeszédet tartson. Ugyancsak beszédet mondott Witner Mária 56-os elítélt, aki a FIDESZ listáján került be a parlamentbe. S volt még egy személy, aki szintén megdöbbentette a közvéleményt szélsőjobboldali beállítottsága miatt, ö pedig nem más, mint Usztics Mátyás, a Kis város című TV sorozat mindent megoldó tiszthelyettese, majd tisztje. A gárdában, élesben is gyakorolhatja militáris hajlamait. Sohase kerüljön rá sor.

 

Hát így néz ki Orbán Viktor stábja, az-az egy töredéke. Mert bőven akad még köztük olyan személyiség, akik született Kádár-rendszergyűlölők, akiknek őseik voltak valakik a Horthy érában, vagy mellőzve voltak a szocialista rendszerben, nem biztos, hogy politikai okok miatt.  Ők azok, akiket kiváló érzékkel választott ki magának az az ember, aki elhatározta, hogy a sárba tapossa Gyurcsány Ferencet, akár az ország politikai, gazdasági és erkölcsi tönkretétele árán is, mert Viktornak semmi sem drága. A népszavazások is erre lettek kihegyezve. Azon túl, hogy anyagilag is, megterheli vele az amúgy is gyenge lábakon álló országunkat, a feltett kérdések is olyanok, amelyek már a válaszokat is szavatolják. És most a nyakunkon egy újabb népszavazás, a vele járó további költségekkel. De itt már az sem számít, hogy alkotmányellenes volt a három igenes szavazás, a lényeg Viktor végső győzelme.

 

Minél rosszabb az országnak, Viktornak annál jobb. Minél gyengébb az ország teljesítőképessége, Viktor annál közelebb kerül a trónhoz. Ezért kiadta a jelszót, hogy amit a kormány mond, mi annak az ellenkezőjét állítjuk. Ha kell, kivonulunk a parlamentből, ha kell kordont bontunk, s ha még ez sem elég, akkor feltüzeljük ha kell még az alvilágot is, csak Gyurcsánynak ártson. Ha pedig elértük a célunkat, és bekövetkezne a rég óhajtott előrehozott választás, már arra is kész a forgatókönyv. Gyurcsány tönkretette az országot, oly annyira, hogy ezt már csak 15-20 év alatt lehet rendbe hozni. Addigra ők is megszedik magukat, s hogy utána mi következik, az már senkit nem érdekel. Viktor akár nyugdíjba is mehet, neki is, a rokonságnak is, a kollégista társaknak is biztosítva lesz a jövője, de hogy az országgal mi lesz, azzal törődjön az, akinek még maradt valami lenyúlnivaló az országból. (Mihály J.)

 

DEBRECEN, 2008. április 15.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.