Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Embervásár a XXI. században!

2012.11.04

Embervásár a XXI. században!

Ha azt hisszük, hogy egy modern társadalomban az embert embernek és nem adható, vehető árucikknek tekintik, igencsak nagyot tévedünk. Az embervásár ma is létezik, és piaci értéken adják-veszik őket, akár az állatot az állatvásárban, vagy a zöldséget a piacon. De mivel ennek a szóhasználatnak igencsak rossz üzenete van, ezért kerülik is, noha ettől még az marad, ami.

1-687a.jpgNézzünk utána, honnan is eredeztethető ez a fogalom. Ez is, mint oly sok embertelen dolog, a kapitalizmus terméke. A szegénység és a nyomor rákényszerítette az embereket, hogy éhbérért áruba bocsássák munkaerejüket. Különösen nagy méreteket öltött ez az 1929-33-as gazdasági világválság idején, amikor a munkaerő piaci értéke annyira alacsony volt, hogy valósággal magukat kínálták az emberek, s már az sem érdekelte őket, hogy mennyit fizetnek érte. Árulták, sőt kínálták magukat a cselédek, a napszámosok, a kubikusok, arató-cséplő idénymunkások a fővárosban és a nagyobb 1-687b.jpgvárosokban lévő vásártereken. Ilyen volt a pesti Teleki tér, a debreceni Külső Vásár tér, de így volt ez Hódmezővásárhelyen és más vidéki nagyobb városokban is. A két kép egy ilyen -30-as évekbeli- embervásár piacot örökít meg, debreceni helyszínnel. Ez a sajátos kereskedelem olykor akkora méreteket öltött, hogy már nem is a gazda tárgyalt a nincstelen bérmunkással, hanem közvetítőkön keresztül. Ők voltak az emberkereskedők.

A munkaerő árának meghatározásával Marx Károly, a Tőke című művében foglalkozott tudományos igényességgel. Az alábbiak szerint fogalmaz: „Az előállított javak értéke teljes egészében a beléjük fektetett munkából származik. A munkaerőt bérlő tőkésnek, vagy földesúrnak azonban nem érdeke, hogy ezt az értéket meg is fizesse. Csak annyit fizet, amennyi elegendő saját önfenntartásához, munkaerejének és a munkaerő újratermeléséhez. Vagyis! A munkával létrehozott áruértéke és a kifizetett bér közti különbség a tőkésnél marad. Ezt a különbséget nevezzük értéktöbbletnek, köznyelven profitnak.” Minél nagyobb a megtermelt áru értéke és a kifizetett bér különbsége, annál nagyobb a tőkés profitja, ami a kizsákmányolás alapja.

A kizsákmányolás a rendszerváltás után újra állami rangra emelkedett. Ma már a multinacionális tőke kezében van az ipar, a kereskedelem, a bankok és a földbirtokok egyaránt. Őket szolgálják ki az aktuális kormányok. A tudomány, a technika, a modernizáció minden területen óriási fejlődésen ment keresztül. De az embervásár megmaradt, sőt ismét óriási méreteket öltött. Formájában, módszerében, kifinomultságában és nagyságrendjében összehasonlíthatatlan elődjével, a 20-as, 30-as évek embervásárával. Különösen nagy méreteket öltött az emberkereskedelem a XX. és a XXI. században a sport területén. Minden douchev-janics-natasa-210x140-.jpgleplezés nélkül forint milliókért-milliárdokért adják, veszik az élsportolókat, amelyek körül gyakran alakulnak ki nemzetközi konfliktusok. Legutóbb Janics Natasa, kajak világ, európai és olimpiai bajnok körül alakultak ki botrányok, aminek a tétje nem egy tehetséges emberről szólt, hanem a vételáráról, a 42 millió forintról. De felhozhatnánk példának a futballt is, ahol napirenden folynak az alkuk és íródnak az adás-vételiszerződések a hazai és a nemzetközi klubok között. Ezen a téren a legnagyobb port Dzsuzsák Balázs adás-vétele kavarta fel (főleg a nagy összeg miatt), aki viszonylag rövid idő 250px-balazs_dzsudzsak.jpgalatt három klubot is váltott és csakúgy röpködtek a milliók, mert ilyen nagyságrendről lehet szó akkor, amikor egy ember gazdát cserél. De ma már szinte minden nemzetközi színvonalra emelkedett sport esetében ez a helyzet. Az előző rendszerben még a legfőbb érték az ember volt. Tiltott volt a profizmus, amely csak a pénzről és nem a sportról, a nemes vetélkedésről szólt. Most az emberi méltóság szóba sem jöhet. A profit hajhászás az irányadó, ami a korai kapitalizmusban csak a munkára terjedt ki. A modern állam monopolkapitalizmus vámszedői azonban rájöttek, hogy sok esetben még könnyebben hozzá jut az extraprofithoz, ha a sportba, vagy a kultúrába és egyéb humán területekbe fekteti be tőkéjét. Ráadásul a megtérülési idő is lényegesen gyorsabb, mintha az iparba, vagy a mezőgazdaságba invesztálná felesleges dollár, euró vagy épp forint milliárdját. Így maga az ember valóban mindössze munkaeszköz a tőkés kezében. Vagy, ahogy Marx nevezte, a „beszélő szerszám.”

 

2012. November 4.

                                                                                 Mihály J.

         

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.