Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ismét mulattak a gazdagok!

2008.07.31

            Ismét mulattak a gazdagok!

 

Kép Lassan hozzászoktatnak bennünket, hogy a gazdagok külön privilégiumot élveznek ebben az országban. Csakúgy, mint a Horthy rendszerben, ma is kötelező elviselni azt a társadalmi megkülönböztetést, ami csupán a tehetősek részére jár. A pórnép – természetesen – a közelébe sem juthat az ilyen puccos rendezvénynek, legfeljebb jóindulatból kaphat egy tányér bablevest, ha éppen adakozó kedvében van egy milliomos, és a jótékonykodók képében akar tetszelegni. Ilyen puccos rendezvény volt az idei Anna-bál is, ahol dőjfösen, - mint hajdani elődeik - mutogatták magukat, öntelt, elégedett ábrázatukat és az itt-ott még idétlenül mozgó, és viselkedő családtagjaikat. Ezen viszont nem kell csodálkozni, mert a gazdagsággal nem jár együtt az etikett. De majd bele szoknak és idővel épp oly természetes viselkedéssel, fogják illegetni magukat, mint hajdan a grófkisasszonyok.

Kép

A tapasztaltabb férjek azonban sokkal magabiztosabbak, mert ők naponta gyakorolják a viselkedés különböző módozatait. Ők már minden környezetben a magát feltalálók szűk, de igen befolyásos osztályhoz, az úgynevezett „elithez” tartoznak, akik megpróbálják élét venni ennek, a társadalom többsége számára túl sziruposra sikeredett, a dzsentri világot felidéző rendezvénynek. Erre pedig azt a magyarázatot találták ki, hogy mindössze hagyománytiszteletről van szó, amit még 1825. július 25.-én indítottak el. Ekkor élt egy Szentgyörgyi Horváth Fülöp János, akinek volt egy szépséges leánya Anna-Krisztina. Az ő tiszteletére rendezték az első Anna-bált, mivel ekkor ismerkedett meg későbbi férjével, az 1848-as szabadságharc altábornagyával, az aradi vértanúval, Kiss Ernővel. Ez a dátum pedig még passzol is a rendszert váltó „elit” jelenlegi propagandájához. Aztán sűrűn hangoztatják azt is, hogy ezeken, a rendezvényeken és Szentgyörgyi uram kastélyában nem kisebb személyiségek fordultak meg, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Blaha Lujza, stb. Tehát a kastély már ekkor a társasági élet központja volt. Itt-ott azonban kissé sántít a párhuzam. Azok a nevek, amelyekre hivatkozik a mai milliomos kisebbség, csaknem háromszáz év távlatából is közismertek, míg a mai puccos társaságé alig tart ki a következő választásig. Ezért, habzsolják az életet, amíg lehet.

 

És lássuk, hogy mit habzsoltak a mi „tiszteletre” méltó kizsákmányolóink? Csak a teljesség igénye nélkül, mert az egészet felsorolni nem érdemes, a rongyrázás színvonalát ez a néhány is kiválóan érzékelteti.

Aperitif: Peache tree, őszibarack likőr. (Alkoholos). Grenedine, mandulaszirup. (Alkoholmentes).

Fogások:

  1. Avokádós füstölt lazac.
  2. Fácán erőleves medvehagymás kacsamell hús galuskával, turnér karottával.
  3. Borjúszűz vargányás neccben, tésztába burkolva.
  4. Sárgabarack velős rizsgolyók.

Éjfél utáni éhségcsillapító svédasztalról: Újfalusi malacrolád, paraszttálak, sajttálak, lédús gyümölcsök jégen tálalva, különleges mignonok, stb.

 

Nos, mit szól mind ehhez a lebbencsleveshez, a paprikás krumplihoz szokott magyar? Hogy megszaladt egyeseknek? Legalább mostmár mégtöbbet tudunk arról, hogy miért is erőltették annyira a rendszerváltást, hazudva a népnek mindenféle jómódot, életszínvonal emelést. Azt elfelejtették közölni, hogy minden ígéretük csak rájuk és a fajtájukra vonatkozik. Azt is elfelejtették közölni, hogy az ő gazdagodásuk egyenes arányban fog állni a pórnép szegényedésével.  A tisztességes munkából nem igen tellett volna ekkora rongyrázásra. S, hogy mekkora árat fizettek ezért az egy napért, az is eléggé beszédes. Három féle ár közül választhattak.

1.      Árkádok alatti hely: 35 ezer Ft./fő

2.      Étterem: 45 ezer Ft./fő

3.      Díszterem előtt: 50 ezer Ft./fő.

Ennyiből sokaknak egy hónapig kell megélni. Ezt tudva, ennek ellenére nem szégyellik magukat mutogatni. Vidáman osztogatja az interjúkat - többek között - Stumpf István is, felesége és lánya társaságában, aki az Anna-bál második szépe lett, de csak azért, mert a bálkirálynői tisztség már túl gyanús lett volna. És a szocializmust ócsárolják és vádolják, hogy egyes áruféleséghez csak protekcióval lehetett hozzájutni. A polgári demokráciában protekcióval viszont mindenféle posztot, akár bálkirálynői tisztséget is meglehet kapni. Minden esetre, annyi világosan kiderült ebből a puccos rendezvényből, hogy az egészet a monarchia szelleme lengte körül. Az öltözködéstől a vacsora-fogásokig, a társalgás mesterkéltségétől a nyálas semmi őszinteséget nem mutató udvariaskodásig. Nyugodtan rá lehet mondani, hogy úri huncutság volt az egész.

 

Azonban a méregdrága belépők sem tudták fedezni a rendezvény költségeit. A szponzorok pénze is kellett ahhoz, hogy semmi ne akadályozza az önfeledt szórakozást. Ehhez természetesen nem kellett külön agitálni senkit. Mert ma az a módi, hogy a szponzorok keresik a rendező szervek kegyét. Mert ma szponzorálni is protekcióval lehet, legalábbis ilyen ország-világra szóló nagy esemény kapcsán. Szponzornak lenni egy Anna-bálon, egyenlő egy olyan körbe bekerülni ahol a kiváltságok, és mindenféle előnyök birtokába lehet jutni. És az újgazdagok, a nagyvállalkozók és a hatalom-mániákusok ilyen helyre nem sajnálják a pénzüket, mert az busásan megtérül, vissza kerül a zsebükbe, csak előbb tesz egy görbe utat. Ilyen szponzorok között találjuk a Duna TV-t. Erről a médiáról köztudott, hogy nagyon sokat segít a Fidesznek nemzetiségi műsorain keresztül. Segít sajátos nacionalizmusával éket verni a határon túli magyarság közé. Így segítette azt is, hogy gyökeret verhessen Orbán Viktor polgári pártja Romániában. Aztán a fő szponzorok között találjuk a Hír TV-t is. Közismert, hogy a Fidesz szócsövéről van szó. Aztán megemlíthető még a Herendi Porcelán manufaktúra, a Magyar Villamos Művek, az UPC, stb.

 

Ami az egész rendezvény politikai felhangját illeti, egyértelmű, hogy nem a proli szintjén mozog. A úri Magyarországot, a dzsentri világot idézte fel, amikor még a három millió koldus országaként emlegették hazánkat. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy ez a rendezvény - a politikai felhang vonatkozásában - mégis aktuális volt, mert már valóban jelen van ismét az úri Magyarországra jellemző összes külsőség, és jelen van újra a három millió koldus is. A hagyományőrzésre való hivatkozás pedig nem több mint közönséges politikai pamflet. (Mihály J.)     

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.