Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kádár János lejáratása a döntő fázisához érkezett!

2008.03.18

    Kádár János lejáratása a döntő fázisához érkezett.

 

A rendszerváltás óta keresik a módját, hogyan tudnák a lehető leghatásosabban lejáratni a Kádár János személyével fémjelzett rendszert, vele együtt magát Kádár Jánost is. Ez eddig nem sikerült Antall Józsefnek, Horn Gyulának, Orbán Viktornak, és Medgyessy Péternek sem. A legnépszerűbb politikusi nimbuszát nem sikerült megtörniük, bárhogyan is próbálkoztak vele. A nép nyilatkozott és eldöntötte ezt a kérdést, amibe –természetesen- nem tud belenyugodni a rendszerváltó politika.

 

Most, hogy új ember került a miniszterelnöki székbe és az MSZP élére Gyurcsány Ferenc személyében, ez a nem mindennapi kérdés új fordulatot vett. A kádárrendszer minden előnyét élvező, és ott szocializálódott fiatalember ugyancsak szélesre tárta a lejáratás kapuit azok előtt, akik csak erre a pillanatra vártak. S ezt a szándékát – ha burkolt formában is, de - világosan a tudomására hozta az ugrásra kész publicistáknak. Mint valami nagy tudós kijelenti, hogy Kádár szociáldemokrata volt. És ha én meg azt jelentem ki, hogy Gyurcsány kommunista volt? Formailag mind a kettő igaz, politikai értelemben viszont mind a kettő hazugság. Kádár János a marxizmus elkötelezett híve volt, s ezen túl a proletár internacionalizmus fáradhatatlan robotosa. Fiatal politikusunkra pedig ennek épp az ellenkezője igaz. Soha nem volt kommunista, csak eljátszotta akkori szerepét, mint ahogyan teszi ezt ma is.

 

Majd kijelenti volt „kommunista” miniszterelnökünk, hogy nem vállalható a kádári örökség a részükről. Ha ez így áll, akkor kérnénk vissza tisztelettel az MSZMP összes vagyonát, illetve kéretik átutalni azok értékét a két kommunista párt egyszámlájára. Mert az nem tisztességes, hogy a rendszerváltó MSZMP tagok, kapitalistává válásukhoz a kommunista párt vagyonát használják fel eredeti tőkefelhalmozásuk tárgyaként.

 

A következő lépése az újsütetű pártelnök-miniszterelnöknek az volt, hogy kiköltözik az ő múltjának emlékét is vészjóslóan felidéző és lelkiismeretét nyomasztó köztársaság téri székházból. Nem hajlandó politikai közösséget vállalni azokkal a kommunista elődökkel, akik emlékét őrzi az épület minden zuga. Azok iránt pedig még részvétet sem hajlandó érezni, akik életüket adták az 1956-os kapitalista restauráció ellen folytatott küzdelemben.

 

Igaz, sok emléket rejt magában az épület. Olykor szorongó emlékeket is. Abból az ablakból kinézni a térre, amelyikből kiugrott Kállai Éva, hogy ne kerüljön az ellenforradalmi csőcselék kezére, bizony elég nyomasztó érzés lehet. Vagy egy másik ablakon kinézve előjöhet annak az emléke is, amikor éppen géppisztolysorozatot engednek Mező Imrébe és elvtársaiba. De azt a jelenetet is felidézheti, amikor éppen lámpavasra akasztják lábuknál fogva a volt elvtársait,

vagy éppen a gépkocsihoz kötözve vonszolják a már halott kiskatonát. Ezek elől a nyomasztó érzések elől menekül, nehogy valami véletlen folytán, egy gyenge pillanatában elővegye a lelkiismeret furdalás, vagy egy őszinteségi roham és kifakadjon, akárcsak Balatonöszödön, és bevallja minden bűnét.

 

Az már csak hab a tortán, hogy Kádár János sírjának meggyalázást elintézi annyival, hogy mindössze kegyeleti kérdésről van szó, és nem többről. Igyekeztek is eltüntetni a nyomokat, nehogy még politikai kérdéssé fajuljon a helyzet.

 

Hát ezek azok a jelek, amelyeknek üzenet értéke van. Üzen azok felé, akik elvégzik helyette azt a lejárató, hazug és megalázó lépéseket, amelyek célja a kádárrendszer kiiktatása a politikai köztudatból. És ez azért fontos, hogy ne hasonlítgassák állandóan össze a mostani helyzettel, mert mindig az jön ki belőle, hogy akkor jobban éltek az emberek, tisztább volt a közerkölcs, nem volt ennyire eladósodva az ország és nem volt munkanélküliség. Jól működött a jogállamiság, oktatási rendszerünk elismert volt, az egészségügy kifogástalanul működött. Most meg mindegyikkel komoly bajok vannak.

 

De vajon eljutott –e már ez az üzenet valakihez?

Igen! Eljutott már Sólyom Andrásig, aki már DVD felvételt is készített Kádár János utolsó beszédét alapul véve, amit az MSZMP 1989. április 12.-i Központi Bizottság zárt ülésén mondott el. A témát pedig Kornis Mihály írótól kölcsönözte, aki már 1996-ban megjelentette az utolsó beszédről szóló könyvét. Kornisról tudjuk, hogy szívből gyűlölte Kádár Jánost, s ezt nem is rejtette véka alá. Ő meg is ragadott minden fórumot, hogy ellenszenvének okát megossza a társadalommal. A társadalom azonban ügyet sem vetett erre az ellenszenvre, -e gyűlölet okának publikálására, hanem kitartott az „Öreg” mellett.

 

Sólyom András Kádár Jánoshoz és rendszeréhez való személyes viszonyát azonban eddig még nem ismertük. Elmondása szerint a Kornis könyv ihlette meg, amiből arra lehet következtetni, hogy talán egy gyékényen árulják a Kádár- relikviákat. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy jegyzett értelmiségi publicistáinknak mi lehetett a szándéka azzal, hogy egy beszéd alapján alkossanak hiteles értékítéletet egy politikus egész életútjáról. Különös ez akkor, amikor jól tudja minden tájékozott ember, hogy ez a beszéd egy 77 éves ember szájából hangzott el, aki ekkor már testileg és szellemileg egyaránt megrendült állapotban volt. Ez a beszéd 63 percig tartott, amelynek nem volt rendszere, felépítettsége, olykor az összefüggéstelenség ténye is terhelte.

 

 

 

 

Feltehető a kérdés!

Közel hatvan éves politikai pályafutást, az ország élén eltöltött 33 éves munkát és teljesítményt egy 63 perces hevenyészett beszéd alapján lehet és kell megítélni? Erre csak egy határozott nem lehet a válasz. De ezt maga a rendező is érzi, ami az MTI-nek adott válaszából ki is derül.

  • „Nagyon sokan nem akarják megnézni a filmet. Haragszanak rám, úgy gondolják morális vétséget követek el a film megrendezésével, és nem akarnak szembesülni azzal, hogy az az ember, akit tiszteltek, szerettek, bizonyos helyzetben, akár történelmi szükségszerűség eredménye képpen is, de hibát követett el.”  

Nemcsak morális vétség az, amit elkövetett Sólyom úr. Ez még a rosszindulat, sőt a kegyelet sértés fogalmát is súrolja. Ha valaki hiteles akar lenni írásai, vagy egyéb területeken végzett publikációi folytán, annak arra kell törekednie, hogy minél jobban megközelítse a valóságot, a történelmi hitelességet. Egy életút tendenciáját kell bemutatni, nem egy kiragadott eseményt, abból is egy dehonesztáló fejezetet. Nem ez történ! Ezért joggal illethetik öncélúsággal, a szándékos lejáratás vádjával.

 

De a közeljövőben újabb merénylet készül Kádár János ellen. A „merénylő” szerepét ismét Kornis Mihály és Sólyom András vállalta fel. Most egy négy részes TV sorozat elkészítését vállalták magukra, melynek középpontjában változatlanul az a bizonyos 63 perces beszéd áll. Két jeles alkotóval állunk szemben, és éppen ez adja a döbbenetet. Mi lehet az oka, hogy ekkora témaszegénységben szenvednek Kádár János esetében? Mi lehet az oka, hogy egy 77 éves életútból, melynek döntő többsége a nyilvánosság előtt zajlott, mindössze 63 perc maradt meg bennük? A válasz egyértelmű! Az általuk érzett mélységes ellenszenvet át kell transzponálni a lakosság tudatába is azért, hogy fokozatosan elmosódjon a vele szemben érzett szimpátia, ami magával hozza a nevével fémjelzett korszak iránti szimpátiavesztést is. Ezzel az egész Kádár korszak végérvényesen a történelem szemétdombjára kerülhet.

 

Szerencsére a kultúrpolitika területén is vannak még reálisan gondolkodó értelmiségi csoportok, akik másként ítélik meg Kádár életútját, mint Kornisék. Ugyanis, a bemutatása előtt, a Magyar Filmszemle bizottság elé került ez a „nagyszerű” alkotás. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a mű nem üti meg a szemle szintjét. Tehát a művészvilág sem tartja korrektnek és helyénvalónak az ilyen hátsó szándékokat tartalmazó alkotások publikálását, a társadalom egyoldalú orientálására irányuló pamfleteket.

 

De nehogy azt higgyük, hogy a megszállott Kádárgyűlölők egykönnyen feladják küzdelmüket. Ők nem olyanok! A szomorú az, hogy ehhez még partnert is találnak, mert ha igazak az információk, Kádár utolsó beszéde az érettségi tételek között is szerepelni fog. Tehát, ha nem megy a jelenlegi közép és idősebb korosztály megpuhítása, akkor folytatják az ifjúság körében. Elvégre ők a legkönnyebben befolyásolhatók, és csak érettségi tétel formájában lehet elérni azt, hogy a felnövekvő generáció számára kötelezővé tegyék Kádár János gyűlöletét. 

 

Tehát erről szól Gyurcsány Ferenc üzenete! Meg arról, hogy Kádár János személyével és a nevével fémjelzett korszak lejáratásán túl, kísérletet tegyenek a marxista, a kommunista eszmék kiirtására az ország történelmi tudatából. De hogy ehhez Kádár János személyét eszközként használják fel, az nem csupán egyfajta politikai furfang, hanem a rendszerváltó renegát kommunisták álságos cselekedete, volt főnökükkel, és az egész eszmével szemben. De ez az akció arra is alkalmas, hogy végleg szakítsanak saját kommunista múltjukkal, és bizonyságot szolgáltassanak – főleg az ellenzék számára, de a még bizonytalan szavazók számára is – a kapitalizmus iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettségükről.

 

De ha ezek az emberek meg tudják tagadni egész politikai múltjukat, akkor bárminek a megtagadására képesek. Ez a tulajdonság pedig nem másból, mint jellembeli gyengeségből, morális korlátokból táplálkoznak. Vagyis örök hazugságban élnek önmagukkal, családjukkal és a társadalommal szemben egyaránt. S ez az egész rendszerváltó elit jellemében fellelhető. Ezért az ilyen típusú személyek alkalmatlanok a vezetésre, mivel körülveszi őket egy permanens bizalmatlansági légkör.

 

Tehát a társadalom megértette a miniszterelnök-pártelnök üzenetét. Arról is tudomást szerzett, hogy kik és milyen formában reagáltak az üzenetére. Az pedig megnyugtató, hogy a társadalom, ezen belül az értelmiség egy jelentős, józan gondolkodású része ma is helyén kezeli az effajta üzeneteket és az általa kiváltott reakciókat. Kádár János pedig ma is a régi fényében tündöklik. Megaláztatása nem neki, hanem a megalázóknak ártott.

 

 

            DEBRECEN, 2007. május. 21.

 

 

                                                                                                       Mihály János   

    

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.