Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi a kommunizmus?

2012.07.16

Mi a kommunizmus?

Ma sokan tudják erre a bonyolult kérdésre a választ. De ezek a válaszok igencsak messze járnak az igazságtól. Amit még ember nem tapasztalt meg, arról csak sajátos, az általa preferált ideológia szerint alkothat véleményt. Buta ember az, aki az elmúlt 40 év kommunizmusáról beszél és állítja elrettentő példaként a mai társadalmak elé, miközben egy szót nem ejt a másik elrettentő példáról, a kapitalizmusról, vagy csak áldásos tevékenységét emlegeti.

Mindenki által ismeretes, hogy kommunista társadalmi berendezkedés még sehol nem volt a világon, kapitalizmus viszont évszázadok óta létezik. Szocializmus néven csupán egy gyenge próbálkozás történt, aminek csak apró jelei mutattak a kommunizmus irányába, azok is meglehetősen torzult formában. Épp ezért butaság egy olyan elképzelt, de tudományos alapokon nyugvó társadalmi formátumot elrettentő példaként a társadalmak elé tárni, ami még nem volt, (ezért nem tudni hova vezetett volna,) de az emberiség számára üdvözítő lenne, mert megszűnnének a kiváltságok, megszűnnének az egyes népcsoportok, az emberek közötti mérhetetlen vagyoni, egzisztenciális és erkölcsi különbségek. Megszűnne a nyomor, a megaláztatás, és nem lenne egyik ember a másik rabszolgája. Ehhez persze részletes ismeretek kellenének mind a kapitalizmus, mind a kommunizmus ismérveiről. Ezért lenne helyénvaló, ha azok, akik felelőtlenül nyilatkoznak ezekben a témakörökben, vennék a fáradságot és elolvasnák Marx, Engels, esetleg Lenin műveit. Meggyőződésem, hogy egészen más szemüvegen keresztül látnák a világot.

Nyilvánvaló, hogy a mai kapitalista politika előszeretettel beszél és tárja a nép elé a kommunizmus rémtetteit és nevesíti a hozzá fűződő személyeket is. Ide sorolhatja Lenint, Sztálint, Brezsnyevet, Rákosit és akár Kádár Jánost is. Ezek nevek, akik próbálkoztak tenni valamit az igazságtalan, népnyúzó kapitalizmus ellen, amely próbálkozások meglehetősen gyengére sikeredtek. S ez nem a véletleneken múlott, hanem azon az objektív tényen, hogy még nem voltak meg sem a politikai, sem a gazdasági feltételek ahhoz, hogy tartóssá váljon a valódi, a Marx által felvázolt kapitalizmus megrendítése, az igazságos társadalom építésének megkezdése.

De az is nyilvánvaló, hogy a kapitalista politika elhallgatja saját rémtetteit, amit már a mai ember is megtapasztal nap, mint nap, de a történelem is igazolja évszázadokon keresztül. Csak egy példa a sok közül. A kapitalizmus politikájának egyik pillére a keresztény értékrend. Már Jézus javában közismert volt az emberiség előtt, még kapitalizmus sehol sem létezett, amikor elindultak a keresztes hadjáratok a „szent föld” Jeruzsálem elfoglalásáért, ezt követően a kereszténység erőszakos terjesztése érdekében. Jézus nevében millió számra égették meg az eretnekeket, kereszténység ellenesnek nyilvánítva őket. Nem beszélve a nemzeti szocializmus létrejöttének keresztényi elfogadásáról, sőt támogatásáról. Jézus, akinek módjában állt volna az effajta népirtásokat megakadályozni, nem tette, sőt földi helytartói az ő nevében cselekedett minden gaztettet. S Jézus nem adta a jelét annak, amely megálljt parancsolt volna az inkvizíciónak, a keresztes hadjáratoknak a mérhetetlen népirtásoknak. Ez a keresztényi értékrend ma is egyik alappillére a kapitalista ideológiának. Mind ezt figyelembe véve minden szívfájdalom nélkül lehet diktátornak nevezni Lenin vagy Sztálin mellett magát Jézust és földi helytartóit is. Így az összes, ez idő tájt uralkodó pápákat és alattvalóikat, nem kihagyva a sorrendből Mindszenti Józsefet, Grősz Józsefet sem. (Az erről szóló részletes írás megtalálható ezen az oldalon, „Gondolatok a tiltott és a nem tiltott önkényuralmi jelképek” címszó alatt.)

Sokat lehetne vitatkozni a két társadalmi berendezkedés létjogosultságáról, és arról, hogy mennyire ártalmasak, vagy előnyösek a társadalom tagjai számára. Az igazság megközelítéséhez azonban jobban meg kell ismerni a két forma elméletét, filozófiai, ideológiai alapkérdéseit, elvonatkoztatva a napi politikai fröcsögésektől. És ennek talán épp most jött el az ideje is. A kialakult és romboló hatását erőteljesen kifejtő újabb világválság ismét bizonyítja a kapitalizmus haldoklását, vergődését. De sajnos, a tőke még mindig nem hajlandó feladni önző érdekeit, még mindig bízik létjogosultságában. A tudóstársadalom pedig még nem érett meg arra, hogy képes lenne kidolgozni a kapitalizmust meghaladó igazságosabb társadalmi forma filozófiai, ideológiai, gazdasági és társadalompolitikai elméletét. Pedig a jelenlegi körülmény adott, amit ki kellene használni az emberiség sorsának jobbrafordulása érdekében.

2012. júl. 16.

 

                                                                                                                                 Mihály J.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.