Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Válasz a Békesi cikkre!

2008.10.16

Válasz Békesi Lászkónak


Miért fizessenek a dolgozók és gyengüljenek tovább a szociális rendszerek Magyarországon? – Van más
megoldás




Vita Békési László cikkével, amelynek címe:




Ki fizeti a révészt? - avagy mibe kerül nekünk a nemzetközi hitelválság


Megjelent a Népszabadság október 12. számában




Békesi László cikke a válság kezdetén még mindig és ismételten a lejárt neoliberális recepteket ajánlja az
ország vezetésének. Nem egyedüli jelenség ez, világszerte megoszlik a közgazdászok véleménye a válságról és
leküzdésének módozatairól. Az elméleti viták azonban csak tükörképei annak, hogy ebben a kiélezett helyzetben ki kit akar
megvédeni.




Egyetértek Békesi Lászlóval, hogy a válság „tovább élezi a nemzetközi méretû versenyt és szelekciót”,
és „munkahelyek tömege szûnik meg, kiélezõdnek a szociális feszültségek”. Erre a tragikus folyamatra
azonban kétféle választ lehet adni. Az egyik: fogadjuk el, hogy ez szükségszerûen így lesz és mentsük a tõkét, mert ha
minden visszatér a „normális” menetbe, továbbá, ha azután már megszedte magát, majd akkor a
társadalom nagy többségéhez is lecsurognak e pénzek kedvezõ hatásai. A másik: minden erõforrást és lehetõséget
felhasználva védjük meg a dolgozók és az eltartottak életszínvonalát és segítsük azokat, akik már ellehetetlenült
helyzetben vannak. Ez utóbbi állásponthoz némi magyarázatot kell fûzni.




Kezdjük, mint Békesi László helyesen teszi, az Egyesült Államok példájával. A válság kétféle hatást váltott ki. 1.
Óriás bankok mentek tönkre, a szelekció (nem a láthatatlan kéz, hanem a kormány) egyeseket hagyott bukni, másokat
állami tõkével megmentett és ellenõrzés alá vont, ismét másokat támogatással segített beolvadni egy még talpon
álló óriásba. Egy 700 milliárd dolláros sürgõsségi segély csomag keretében a kormány felhatalmazást kért befagyott
értékpapírok megvásárlására és állami biztosítására, hogy ezáltal stabilizálja a gazdaságot és a pénzügyet, és
megelõzze a folyamatos mûködés megszakadását. Ezentúl állami garanciában részesítette a bankbetéteket 250
ezer dollár értékig, ami a bankok mellett védi és segíti az állampolgárok túlnyomó részét is. 2. A válság másik
hatása, hogy közel tízmillióra becsült számú jelzáloggal terhelt lakás sorsa vált bizonytalanná, sokakat ebbõl már
kilakoltattak, ismét mások elveszítették a leendõ új lakásra befizetett pénzüket, továbbá csak kezdetként egy millióval
nõtt a munkanélküliek száma. Sok amerikai közgazdász, de törvényhozó is (egy heti kemény politikai gyúrás után az
elõször leszavazott törvény javított változatát is egy jelentõs kisebbség, 171 képviselõ elutasította) úgy vélte, hogy a
válság által érintett lakosságon kell segíteni, és a pénzt nem azoknak kell adni, akik miatt a jelzálogpiac összeomlott.




Az amerikai példa számunkra kettõs tanulsággal szolgál. Egyrészt, hogy a válsághelyzetben félretették a
neoliberális tanokat, amiknek pedig ott volt a hazája, és minden, korábban tabunak számító eszközt felhasználtak a
válság lokalizálására (igaz ugyan, hogy számos képviselõ az intézkedéseket az eszközök miatt helytelenítette).
Másrészt, hogy a tõkét és nem a válság igazi látható és jövõbeni veszteseit mentették, ami nem bizonyult hathatósnak
a folyamat elfojtásában, inkább olaj volt a tûzre. Sürgõsen tegyünk tehát félre minden neoliberális dogmát és ne a
tõkét segítsük, hanem minden eszközzel védjük, mentsük a társadalom nagy többségét.




Közismert tény, hogy a lakosság nagy többsége veszített a rendszerváltáson, egyharmada pedig elszegényedett az
utóbbi 18 évben. Téves az a beállítás, hogy az idõszakonként az életszínvonal javítására tett intézkedések, a
szociális ellátó rendszerek és nem az állami tulajdon elkótyavetyélése, a multik és a nagytõke államilag támogatott
térhódítása és a hazai ipar és mezõgazdaság siralmas állapota az oka az államháztartás helyzetének. Most tehát
Munkás Párt - 2006
http://www.munkaspart-2006.hu Készítette a Joomla! Generálva: 16 October, 2008, 18:10
jogos az elvárás, hogy a válság terheit ne a dolgozókkal és a szociális rendszer leépítésével akarjuk megoldani.




A feladat a hazai termelõ bázis megerõsítésével és fejlesztésével, a kis és középvállalkozások és a mezõgazdaság
erõteljesebb állami támogatásával oldható meg (a kis és középvállalkozások támogatását Békesi László is
fontosnak tartja). A mezõgazdaságban segíteni kell a kistermelõk szövetkezetekbe való tömörítését, a szövetkezetek
beszerzési és értékesítési, valamint iparági melléktevékenységét, ezáltal a vidéken a magasabb szintû,
folyamatos foglalkoztatást. Az egyoldalú, hibás uniós mezõgazdasági támogatási rendszer kiegészítésével fel kell
futtatni a katasztrofálisan visszaesett állattenyésztést. Az ipari és mezõgazdasági kistermelõk, szövetkezetek pénzügyi
támogatása azonban önmagában nem lenne hatékony, segíteni kell a hazai termékek piacra jutását is. Ezért
párhuzamosan elõ kell segíteni a szövetkezeti szövetségek bel és külkereskedelmének talpra állítását, és átmenetileg,
amíg az új szervezetek versenyképessé nem válnak, a kereskedelmi láncokat célirányosan hazai
termékvásárlásra kell kötelezni. Rendkívüli körülmények között szükség lehet egyes termékek importjának idõszakos
korlátozására is. Egy ilyen program beindításával már egy év alatt is javítani lehetne a gazdaság helyzetén,
hosszabb távon pedig versenyképesebbé válna az ország.




Egy ilyen program és intézkedések azonban kétségtelenül EU szabályok és érvényes törvények korlátaiba ütköznek. A
válság viszont olyan parancsoló helyzetet teremt, amelyben a kormánynak az EU-tól felmentést kell kérnie a gátló
szabályok alól. A szükség által diktált eljárásra nemcsak az amerikai példa ösztönöz, de Merkel asszony álláspontja is,
amely szerint a kormányoknak kell most a nehézségekkel megbirkózniuk. Ez esetben viszont rendelkezniük is kell az
ehhez szükséges szabadsággal. Valószínûleg lesznek más gazdaságilag kevésbé fejlett uniós országok is, akik maguk
is szükségesnek tartják a válságban gazdaságuk védelmét, a számukra hátrányos következményekkel járó uniós
elõírások felfüggesztését vagy törlését.




Békesi László javaslata szöges ellentétben áll a fenti javaslattal, de saját helyzetértékelésével is. A pénzügyigazdasági
helyzetet a marxi válságelmélettel összhangban értékeli, majd a megoldásra a neoliberális
gazdaságpolitika markáns, felgyorsított alkalmazását javasolja. Javaslataival szembekerül a jelenlegi helyzetben a
nyugati országokban tett intézkedések szellemével is.




Békesi javaslatának központi eleme egy „kiszámítható gazdaságpolitikai program”, amit „világos
és számon kérhetõ keretbe kellene foglalni, ami kényszerpályára állítja a mindenkori döntéshozókat”. Eddig
minden rendben volna, de mi legyen a program tartalma? Az állam kiadásainak csökkentése, – írja, – a
halogatott reformok folytatása, az adók és járulékok, valamint a jegybanki alapkamat mérséklése. A jegybanki
alapkamat mérséklése valóban idõszerû és szükséges lépés. Az állami kiadások csökkentésénél mindig akadnak
lefaragható elemek, de most a támogatások növelésével, a szociális ellátó rendszerek bõvítésével kell számolni,
részben a termelés és beruházás ösztönzésére, mint ahogyan feljebb javasoltam, részben a szociális rendszerekkel
szemben növekvõ igények kielégítésére. Békesi is leírja, hogy a válságban „romlik a foglalkoztatás, nõ a
munkanélküliség”, „sokak élete válik nehezebbé”. Az állami kiadások tehát most nem
csökkenthetõk. Az állami pénzbefektetések nélküli „reformok”, vagyis a privatizáció pedig egyértelmûen
idõszerûtlenné vált. A céllal, az euró bevezetésével is baj van, mert a jelenlegi helyzetben csak még jobban szûkítené
a kormány mozgásterét, és egy-két év alatt nem is valósítható meg. És ami még fontosabb érv, hogy az euró
bevezetése, amíg gazdasági fejlettségi szintünk nem közelíti meg az uniós átlagot, hátrányos volna az ország
számára. Ezt a véleményemet korábban a TámPontban és önálló füzetben is igyekeztem bizonyítani, és más
közgazdászok is osztják. Más logikával Róna Péter is ezt a véleményt fejtette ki egy korábban megjelent cikkében.
Összegezve: egy új, gyorsabb ütemû konvergencia-programnak tökéletesen hiányoznak az elõfeltételei.




A válság elsöpörte a piac önszabályozó erejébe vetett hitet, szûkös forrás helyzetet és megnövekedett szociális igényeket
támaszt, és ezért nem tûr félmegoldásokat, harmadik utat. Vagy a tõkét segítjük, és csak sajnálkozni tudunk a
válság tömeges vesztesein, a munkanélkülieken, a szegénységben élõkön, a szociális rendszerek további leépülésén,
vagy a munkásokat és alkalmazottakat, a szociális rendszereket igyekszünk megvédeni, és a hazai forrásokat bõvíteni.
Dönteni kell, ki melyik elgondolást választja.






Munkás Párt - 2006
http://www.munkaspart-2006.hu Készítette a Joomla! Generálva: 16 October, 2008, 18:10
Morva Tamás


közgazdász


kandidátus


Munkás Párt - 2006
http://www.munkaspart-2006.hu Készítette a Joomla! Generálva: 16 October, 2008, 18:10

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.