Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Viktor áttért a levelezésre.

2008.09.01

            Viktor áttért a levelezésre!

 

Kép Orbán Viktor módszert változtatott! A telefonhívogatásokról és az SMS küldésekről áttért a levélírásra. Most azonban nem honfitársait zaklatja cicerói mondataival, hanem Grúzia, Ukrajna, Lengyelország és a balti államok elnökeit lepi meg olyan dolgokkal, amit elég lenne újságokban közölni, nem ezen országok első embereit kellemetlen helyzetbe hozni. Már csak azért sem, mert ezek a levelek mindössze gesztus értékűek, melyeket egyetlen elnök sem kért senkitől, így a Fidesz elnökétől sem. Tartalmát tekintve pedig nem szól másról, mint arról, hogy kifejezze felháborodását azért, hogy Oroszország lerohanta Grúziát, s ezt a cselekedetet, - mint valami hatalmasság – katonai agressziónak minősíti. Ezekkel, a levelekkel azt akarja bizonyítani, hogy rá számíthatnak, mert ő szolidáris azokkal szemben, akiket az „agresszor” sanyargat. Ezzel összefüggésben először azt kellene tisztázni, hogy Oroszország nem rohanta le Grúziát. Másod sorban pedig, mi köze van Ukrajnának, Lengyelországnak, vagy a balti államoknak – nem beszélve Orbán Viktorról - ahhoz, hogy ki kit rohant le?  Ez két szuverén ország belügye. De ha túlnő az esemény két ország belügyén, arra ott van az ENSZ, a Biztonsági Tanács, amely a nemzetközi konfliktusokat hívatott rendezni, vagyis nem Orbán Viktorra tartozik.

 

Viktor azonban nem így látja. Ő olyan kiemelkedő egyéniségnek gondolja magát, hogy már azt sem veszi észre a hatalmi gőgje miatt, hogy a háta mögött megmosolyogják a valódi nagy emberek. Ő folyamatosan ébren akarja tartani fontosságát, s azt, hogy már a nemzetközi politikában is nélkülözhetetlenek tanácsai, meglátásai. Tudatosítani akarja a világgal, hogy amit ő mond, helyesebben kinyilatkoztat, arra illik mindenkinek odafigyelni. Valójában azonban nemcsak erről van szó. Ezekkel, a meggondolatlan kijelentésekkel, levelezgetésekkel a kártevés újabb változatát vonultatja fel. Két ország ügyébe bele kever még öt országot, hatodiknak pedig a saját országát is. Alattomos szándékkal azt szeretné elérni, hogy ezek az országok is essenek neki Oroszországnak, mivel jól tudja, hogy a három balti állam, Ukrajna, és Lengyelország amúgy is rendkívül kemény oroszellenes politikát folytat. Így növeli az esélyét annak, hogy eszkalálódásba menjen át ez a kis összezördülés. Őt nem elégíti ki, hogy felforgatta saját országa nyugalmát, fel kell forgatnia más országokét is, amennyiben azokból politikai tőkét lehet kovácsolni.

 

Viktor is legalább annyira tudja, mint más közönséges halandó, hogy sem Dél-Oszétiának, sem Abháziának nincs szándékában Grúzia részévé válni. Már több mint 16 éve annak, hogy a két terület nem tartozik Grúzia fennhatósága alá. Az önállóság, a függetlenség útjára léptek, és ezt tartani akarják a jövőben is, és ezért el is követtek mindent. Többek között azt is, hogy etnikai tisztogatásba kezdtek az oszétok a területükön élő grúzokkal szemben. Ezt megtorlásul szánták, amiért anyaországuk agressziót követett el velük szemben. Oroszországnak pedig az az érdeke, hogy az Amerika-barát Grúzia ne terjeszkedjen területe irányában, mert azzal növeli az amerikai befolyás lehetőségét a térségben. Már Lengyelország is beleegyezett abba, hogy az USA támaszpntot létesítsen a területén, amivel veszélyezteti Oroszország biztonságát. S nem engedheti, hogy ez az imperialista, nagyhatalmi terjeszkedő politika tovább folytatódjon a térségben. A Fidesz elnökének pedig ugyanaz a szándéka, mint Bush elnöknek, mivel ő is az imperialista nagyhatalmaktól várja, hatalomrajutásához a segítséget, amiért tennie is kell valamit. Most éppen leveleket írogat, hogy rávegye azokat az országokat is az USA agressziós terveinek támogatására. Ebből pedig az következik, hogy a pártvezér hatalomra kerülése esetén Magyarország újra csatlósállam lesz, egyben Viktor által mi is az agresszorok sorába lépünk. És akkor majd mi is állomásoztatjuk az amerikai hadsereget hazánk területén, támaszpontokká válunk, hogy támogatásukkal lerohanhassuk Erdélyt, Szlovákia magyar lakta területét, s ha mind ez sikeresnek látszik, akár tovább is mehetünk Dél felé, és megvalósulhat a diktátor álma, a trianoni határok visszaállítása. Ez Viktor minden gondolatában, cselekedetében benne van, de nem beszél róla, mert még korai. Ő csak fellazít, megoszt, leveleket ír, annak tudatában, hogy mások nem is sejtik, távlati szándékát.

 

Orbán nyilatkozatainak már itthon is van foganatja. A KDNP, de még az SZDSZ is sürgetik az orosz csapatok mielőbbi kivonását a térségből. Nem véletlenek ezek a nyilatkozatok, mert mindegyikőjük az USA szálláscsinálóivá váltak. Szinte azonos módon fújják Viktorral azt a teóriát, hogy ki kell vonni a csapatokat, és helyükbe békefenntartó erőket kell vezényelni. Ezt a módszert is az amerikaiaktól tanulták. Ők is ezt tették Irakban, Afganisztánban, és mindenhol, ahol meg akarták a rezsimet dönteni, és növelni akarták befolyásukat. A vége mindegyiknek hosszan elhúzódó népirtás lett. Nálunk is erre készülnek a jobboldali szájtépők. Gátlástalanul mellé állnak az agresszor Grúzia mellé és támogatják nacionalista politikáját.

 

A Duna TV is foglalkozott ezzel az üggyel, az augusztus 23.-i adásában. Nem kisebb szakértőt kértek fel a helyzet megvilágítására, mint Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt és Kun Miklós történészt. A riporternő is világosan láthatja a helyzetet, mert mindjárt úgy indított, hogy Grúzia kezdte meg a háborút, Oroszország pedig megnyerte. A két szakértő is határozottan fogalmazott. Abházia és Oszétia rég elszakadt Grúziától és függetlenek akarnak maradni. Grúzia Amerika biztatására kezdte meg a háborút, de nem arattak győzelmet. Az oroszok ebben megakadályozták őket. Ebből is látszik, hogy Grúzia az USA-t tekinti stratégiai partnerének. Ezt a tényt még az is alátámasztja, hogy az agresszió előkészítését 127 magas rangú amerikai tiszt végezte, és a katonai kiképzésben még ma is segédkeznek.  Nógrádi György külön felháborodását fejezte ki amiatt, hogy Grúzia az olimpia idejére összpontosította agresszióját, holott tisztában volt azzal, hogy Oroszország nem fogja szó nélkül hagyni, és velük szemben Grúziának semmi esélye nincs. Akár honnan is kérik a segítséget, a modern orosz Szuhoj repülőgépekkel szemben semmi esélyük nincs.

 

Majd tovább értékel a két szakértő: Az olimpiát oly módon is felhasználták Saakashviliék, hogy az olimpikonokkal aláírattak egy oroszellenes nyilatkozatot. Ezen kívül folyamatosan letiltják az orosz TV adásokat, nehogy megtudják az igazságot, nevezetesen, hogy nem Putyin és Medvegyev az agresszor, hanem saját elnökük. Hát ilyen kétes ügyekbe mártja bele Viktor magát és országunkat. Egy diktátor ügyét támogatja egyoldalúan, amivel nemzetközi szinten is sokat árt a Magyar Köztársaságnak. De ismerjük már jól az álláspontját, amit elhallgat, miközben folyton cselekszi: ami rossz az országnak, az jó Viktornak. Egyébként Grúziának politikai szempontból jól jött ez az incidens, mert hatékony propagandával, és az Orbán féle besegítésekkel sikerült kellő nemzetközi szolidaritást kibontakoztatni Grúzia mellett.

 

Azonban a kibontakozott szolidaritás ellenére, valamint a világ egy jelentős részének oroszellenessége mellet is, Putyinnak és Medvegyevnek óriási nemzetközi tekintélye van. Az orosz rendszerváltás óta jelentős anyagi, pénzügyi fejlődésen ment át az ország, ezért vele továbbra is, mint nagyhatalom kell számolni. Ezt respektálják a régi nyugati nagyhatalmak, még az USA is. Ennek ellenére próbálják kijátszani a volt szövetségeseit ellene, hogy minél nehezebb legyen számára egy dinamikusabb fejlődési folyamat kibontakozása. Egyébként Moszkva kinyilvánította a nyugati hatalmak vezetőinek is, hogy ki fogja vonni csapatait a grúz területekről, de nem úgy, ahogy azt Amerika és Grúzia szeretné, hanem úgy, ahogyan a térség politikai helyzete engedi. Vagyis, ha nincs megtorlás, nincs erőszak az abházok és az oszétokkal szemben, akkor lassan, fokozatosan megtörténik a csapatok kivonása. Ellenkező esetben nincs semmiféle engedmény. A jelek szerint, Amerika részéről – sajnos – máris történtek lépések, amelyek inkább maradásra késztetik az orosz csapatokat. A napokban, óriási hadihajóval szállította Grúziának a segélyeket. Azt nem tudni, hogy a humanitárius jellegű adományokat miért kell hadihajón szállítani? Jó lenne tudni, hogy mi minden volt még azon a hajón.

 

Az európai vezető politikusok között is megoszlanak a vélemények az üggyel kapcsolatban. Közülük sokan középen állva taktikáznak. Nem akarnak politikai konfliktusba keveredni sem Oroszországgal, sem Amerikával. Ezért nyilatkozataik is meglehetősen langyos. Pl. Angela Merkel úgy nyilatkozott, hogy ki kell vonni a csapatokat, ha az oroszok is úgy gondolják. Az ilyen semmitmondó nyilatkozat más országok vezető politikusai szájából is elhangzottak. Csak Ukrajna, Lengyelország és a balti államok fogalmazzák meg nap, mint nap határozott álláspontjukat, melyek kifejezetten oroszellenesek. Putyin is reagált ezekre, a vádaskodásokra és provokatív nyilatkozatokra Grúziával kapcsolatban. Kijelentette, hogy Moszkva számára a grúz elnök a jövőben nem tárgyalópartner.

 

A magyar közvélemény arra számított, hogy a kormány is követni fogja a tapasztalt nyugati politikusok nyilatkozatainak a stílusát, és nem megy fejjel a falnak, márcsak azért sem, mert a rendszerváltás idején megromlott kapcsolatok már kezdtek rendeződni. Azonban ez nem így történt. Mintha megbabonázta volna a kormányt, a külügyminisztert Viktor stílusa, mert megint olyat cselekedtünk, ami könnyen alááshatja a már kialakulóban lévő jó kapcsolatokat. Kővettük Orbán álláspontját, az amerikaiak konfrontációját, azaz újra rossz oldalra álltunk azzal, hogy nem ismertük el sem Abházia, sem Dél-Oszétia függetlenségét. Mostmár egyre világosabbá kezd válni, hogy kormányunk is egyre inkább az imperialista politika követőjévé válik. Ez a törekvés abból is látszik, hogy Koszovó önállóságát elismertük. Ennek a két döntésnek világos a magyarázata. Koszovó önállósága amerikai érdek. Oszétia és Abházia Grúz fennhatóság alatt maradása szintén amerikai érdek. Vagyis külpolitikai döntéseinkkel az amerikai imperialista politika támogatóivá váltunk. Ez ügyben tehát megtörténhetne a kézfogás Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc között.

 

A magyar külpolitika Göncz Kinga vezetésével, Orbán és Gyurcsány támogatásával súlyos következményeket vonhat maga után. Újra konfrontálódunk Oroszországgal, Amerikának pedig csatlósává válunk. Ezzel nemcsak egy hatalmas és közeli piacot veszíthetünk, hanem energiahordozók korlátozása alá is kerülhetünk, sőt el is zárhatják a kőolaj és a gázszolgáltatás csapjait, ami miatt az egekbe szöknek, a már így is elviselhetetlen energiaárak. Az USA pedig ismét páholyban érezheti magát, mert egyre bővül az érdekszférája Kelet Európában, egyre közelebb kerül a nagy ellenfélhez, ami súlyos hadászati helyzetet teremthet a térségben, amiből mostmár mi sem vonhatjuk ki magunkat. S ennek a stratégiai változásnak már meg is vannak az első jelei. Kína, Oroszország és néhány Dél-kelet Ázsiai ország aláírták a Sanghaji Egyezményt, amely nem más, mit egy ellen NATO. Vagyis az egyoldalúvá vált katonai erőviszonyok kiegyensúlyozására szolgáló katonai erő. Tehát újra kialakulóban van egy kétpólusú világrend, akár a nagy világrendszer-váltás előtt volt, csak most az összetétel más. És ez az összetétel sokkal nagyobb veszélyt jelent a világ csendőre, az USA számára, mivel egyszerre találja magát szembe a két nagyhatalommal, Kínával és Oroszországgal. És ha ennek az új felállásnak komoly következményei lesznek, akkor hazánk ismét a vesztesek oldalán fog állni. És ebbe a vesztes helyzetbe Viktorék, Gyurcsányék közös akarattal rángatták bele hazánkat, amiért megérdemelnék, hogy a nép leírja őket a politikai listáról, s helyettük komoly, megfontolt, az ország érdekeit szem előtt tartó vezetőt választana a 2010-ben. (Mihály J.)       

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.