Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1848. március 15.

2012.07.16

          1848. március 15. Debrecen!                          Tudósító: Mihály János

Debrecenben is megtartották az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra debreceni-nagy-tmplom..jpgemlékezve a városi ünnepségeket. A korábbi ünnepléshez képest voltak olyan események, amilyenek ezt megelőzően nem. Ennek ellenére különösebb atrocitások nélkül zajlottak le a helyi megemlékezések. A városon végig menve mindjárt az tűnt fel a járó-kelőknek, hogy a főutcán kívül – sem a főutcához közel eső mellékutcákban, sem a külvárosban- semmi nem adta tudtára a lakosságnak, hogy ma van a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe. Ez a külsőségekből nem derült ki. Elvétve lehetett találni egy-egy fellobogózott épületet. Nem volt jellemző a lobogózási kényszer sem a családi házakon, sem a bérházakon. Az egész város hangulatára a kísérteties csend volt a jellemző. Még a főutcára is.

Délelőtt 9 órakor a Petőfi szobornál volt rövid ünnepi műsor és koszorúzás. Nézelődőkről, bámészkodókról lehet beszélni, ünneplő, lelkesedő közönségről azonban nem. Úgy tűnt, mintha ez a helyszín csak a főpróbája lett volna a fél 11 órakor, a Kossuth szobornál kezdődő ünnepségnek. A fő ünnepség körül azonban valami félreértés is közbe csúszhatott. Sokan úgy értesültek, hogy 10 órakor lesz. És amikor még negyed 11-kor sem történt semmi, a Kossuth téren kosa-lajos..jpgösszegyűltek, hangos zúgolódásba kezdtek. De amikor a Nagytemplom órája elütötte a fél tizenegyet, bejelentették Kósa Lajos főpolgármester érkezését. Ő tartotta az ünnepi köszöntőt. Beszédében most kivételesen nem mocskolt senkit, sőt gyanúsan visszafogott volt. Azt ugyan megemlítette, hogy Debrecen egy ideig ismét az ország fővárosa volt, mert a Nagytemplom adott helyt az új országgyűlésnek, ahol kihirdették az ország függetlenségét, de hozzátette, hogy azért a főváros Budapest maradt, mert a forradalom központja mégis csak ott volt.

A rövid beszéd után elkezdődött a koszorúzás. Pártok, civilszervezetek, egyházi szervezetek egymás után tették le a megemlékezés virágait a Kossuth szobor talapzatára. Érdekes volt megfigyelni a közönség reakcióit. A közönség között, mintegy tizenöt-húsz fő, jellemzően a szélsőjobboldalhoz, illetve a Magyar Gárdához tartozott. Ez egyértelműen kitűnt külső megjelenésükből és viselkedésükből. Amikor a jobboldali pártok és civilszervezetek tették le a koszorút, taps fogadta őket. Az MSZP esetében a „Gyucsány takarodj, és az árulók” kifejezés dominált. Mind hangerőben, mind kifejezésmódban felülmúlta a többit. Aztán volt egy meglepetés is. Amikor a Magyar Kommunista Munkás Párt koszorúzott, néma csend honolt. Semmi fújozás, semmi kommunistázás, pufajkázás nem történt (A megyei elnök asszony nem koszorúzott). Még a szélsőjobbosok és a gárdisták is csendben maradtak. Úgy tűnik, hogy ez volt a jobboldal által egyeztetett jutalmuk azért, hogy melléjük álltak a népszavazás idején, és segítettek összegyűjteni a szükséges aláírásokat. Ez a viselkedés egyértelmű jele volt együvé tartozásuknak.

magyar-garda-debrecenben..jpgÚgy tűnt, hogy az ünnepség véget ért, de nem mindenkinek. Ugyanis, a Magyar Gárda engedélyezett ünnepi gyűlése még hátra volt, ami 17 órakor kezdődött, ugyancsak a Kossuth szobornál. Ezt azonban megelőzte egy fél négykor elkezdett demonstrációféle, a Hátrányban Élőket Segítő Egyesület részéről. Ők kifejezetten a Magyar Gárda ellen tüntettek, ami nagyon halvérűre sikeredett. Közönségük nem volt, de még a járókelőknek sem tűnt fel, hogy a helyszínen, valójában egy demonstráció folyik.

A Magyar Gárda első szónoka Kulcsár Gábor, Hajdú-Bihar megye gárdakapitánya volt. Aki kijelentette, hogy a forradalomnak még nincs vége, az 1848-as 12 pont most időszerűbb, mint valaha volt. Majd nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a gárda a Szent Koronára esküdött fel. Az ünnepségen Vona Gábor a jobbik vezére is mondott beszédet. Meglehetősen visszafogott volt, mindössze annak kívánt bizonyságot adni, hogy mindenkinek demokratikus joga, hogy véleményt nyilvánítson, így nekik is.

Összegezve az eseményeket az állapítható meg, hogy Debrecen lakossága egyáltalán nem került ünnepi hangulatba. Kis létszámú érdeklődő volt szinte mindegyik ünnepi eseményen. Rendbontás, károkozás nem történt. Azonban, a tudósítás végén egy elszomorító dolgot feltétlenül meg kell jegyezni. A HAON (A napló internetes portálja), szavazást kezdeményezett. Azt a kérdést tette fel, hogy „Ön betiltaná –e a Magyar Gárdát”?  A válasz! Igen: 24,58%, Nem: 75,42%. Ilyen a Hadú-bihariak politikai álláspontja. Szomorú!!!

 

DEBRECEN, 2008. március 17.

 

  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.