Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A póruljárt egyetemi tanár esete!

2012.08.20

A pórul járt egyetemi tanár.

741baba.jpgA történet valódi, bár kissé komikus, egyben tanulságos is. Az esemény azzal kezdődik, hogy egy cigány házaspár gyereket vár. A terhesség alatt a leendő anya rendszeresen eljárt a kötelező vizsgálatokra. A baba szépen fejlődött, rendellenesség nem volt tapasztalható. Majd elérkezett az idő, s a férj bevitte az asszonyt egy debreceni egészségügyi intézmény szülészetére. Másnapra életerős kisfiúnak adott életet. Volt is boldogság a szülők részéről. A férj minden nap látogatta feleségét és a kis jövevényt. Hat ágyas kórteremben lábadoztak a frissen szült kismamák. A harmadik napon bejött a tanár úr (aki a szülést vezette.) és kiselőadást tartott arról, hogy kinek milyen nehézségi fokú volt a szülése, nem titkoltan azért, hogy ki milyen ellenszolgáltatásban gondolkodjon akkor, ha annak eljön az ideje. Végül közölte, hogy holnap haza mehetnek, de ő is itt lesz és a távozás előtt még ellátja a hazamenőket néhány instrukcióval.

 El is jött a másnap. A tanár úr, ezen a napon is kitett magáért. Elő adta, hogy milyen felelősségteljes munkát végzett, amiért bizony elvárja, hogy kellő méltányossággal kezeljék a szülők az ő emberfölötti munkáját. És elindult kasszírozni. Huszonötezer, harmincezer, kinek-kinek pénztárcája szerint. Aztán odalépett a cigányemberhez is, aki átadott neki egy desszertes dobozkát. A tanár úr csak nézi meredt szemekkel. Majd enyhe zavarából felocsúdva eképpen szól az újdonsült apához. Ezt ilyenkor nem így szokták elrendezni. Hanem hogyan? Kérdezi az ilyen dolgokban járatlan apa. Hát úgy, ahogy a többiek tették. Készpénz a borítékba, vagy a kézbe. Feleli kellő határozottsággal a doki és visszaadta a desszertes dobozkát. A cigány ember restelkedve kért bocsánatot, maid így folytatja. Tetszik tudni mi még nem tudjuk ennek a módját, mert nekünk ez az első gyerekünk, meg aztán tanulatlanok is vagyunk, nem ismerjük az itteni szokásokat. Zavartan szorongatja a kis desszertes dobozkát, majd körbenéz a kórteremben, (mert minden szem őrá meredt). Óvatosan felnyitja a tetejét, kivesz belőle két darab húszezer forintost és alázatos bocsánatkérések közepette átadta a tanár úrnak. Majd ismét kotorászni kezd a dobozkában és kivesz még belőle nyolc darab húszezrest, amit legyezőszerűen szétterít a kezében, mint a kártyások a lapokat. Körbe mutatja a kórteremben, aztán visszateszi a dobozkába, az elvörösödött doki és a bent lévők nagy ámulatára. A tanár úr pedig porig alázva köszönés nélkül eloldalgott.

Ez csak egy történet a sok közül, de ennek is van néhány tanulsága. Az egyik mindenféle képpen az, hogy egy kiszolgáltatott ember mindenre képes, olykor még erőn felüli tettre is. A másik talán az, hogy milyen aljas módon használja ki egyik ember a másikat, társadalmi hippokratsz.jpghovatartozásától függően. A harmadik lehet az, hogy hiába az egyetem, a tudományos fokozat, a hippokratészi eskü. Azt, hogy milyen egy ember erkölcsi, etikai, szintje, azt nem az egyetemi kurzusok határozzák meg, hanem az adott társadalmi berendezkedés erkölcsi színvonala motiválja, formálja olyanná. És végül talán az is szóra érdemes, hogy nemcsak a mesékben vannak furfangos manócskák, csavaros észjárású székely legények, hanem olykor az élet pillanatnyi helyzete hozza ki az emberekből a furfangot, a talpraesettséget társadalmi és szociális helyzetétől függetlenül.

 

2012.augusztus.20.                                                                                     Mihály J.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.