Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gúnyt űznek a szocializmusból Debrecenben!

2008.07.09

            Gúnyt űznek a szocializmusból Debrecenben!

 

„Kiterítve és megcsonkítva fekszik Sztálin elvtárs a Modem belső udvarán”. Tudósítja Debrecen város lakosságát a HAON internetes portál. A hír abból az apropóból jelent meg, hogy a Modem, július 10.-én „szocreál” címen kiállítást rendez, melynek emblematikus figurája lesz a megcsonkított Sztálin. Azért kellett – átmenetileg – megfosztani végtagjaitól, mert a mű, talapzatával együtt tíz méter, ezért nem fér be az ajtókon, közölte Gulyás Gábor ügyvezető, a kiállítással kapcsolatos sajtótájékoztatón. De ezt a helyzetet azonnal felkapta a sajtó, és lefitymáló, gúnyos mondatával megadta a kezdő lökést a készülő kiállítás fogadtatásához. Mind az előkészületek hírei, mind a kiállítási anyag összetétele olyan jellegűvé kezd összeállni, amivel egyértelműsíteni kívánják a szocializmus iránt még ma is áhítozó, a rendszerre szívesen és nem noszalgiával visszagondoló kisember számára, hogy az a rendszer Sztálinnal, Rákosival és Kádárral együtt csak szemfényvesztésnek és nem egy élhető társadalomnak volt jó. Ezt valószínű, hogy nemcsak Debrecenben fogják megcsinálni, hanem még sokfelé az országban, mert a rendszerváltó politika számára egyszerűen elviselhetetlen, hogy az ország 62%-a még mindig a rendszerváltás előtti kort tartja igazságosabbnak és élhetőbbnek. A pártpolitika ezt az érzést nem tudta kitörölni az emberekből, ezért most segítségül hívják a kultúrát. Így lassan kialakul egy egészpályás letámadás, mert ebben tudnak nagyokat alkotni, a polgári demokrácia jeles képviselői.

 

De feltehető a kérdés, hogy szükséges volt –e a Sztálin szobron ezt az amputációt végrehajtani, s ez által a gúny tárgyává tenni, vagy lett volna más megoldás is? A válasz: Igen! A debreceniek még jól emlékeznek a Leonardo da Vinci kiállításra, amely szintén ebben a művelődési házban került megrendezésre. Kiállították a mester híres lószobrának, műanyagból készült másolatát, a kolosszust is, amely lényegesen nagyobb volt a mostani Sztálin szobortól. Ezért a művelődési ház előtti téren állították fel. Sőt a történelem furcsa fintora, hogy a kolosszust éppen ott állították fel, ahol a Lenin szobor állt a rendszerváltás előtt. Lehet, hogy a rendezők fejében is megfordult a gondolat, hogy ezen a helyen a Sztálin-szobrot is fel lehetett volna állítani, (a hely szelleme is ezt sugallta) és akkor az amputáció elmaradhatott volna, azonban inukba szállt a bátorság. De az is lehet, hogy a Fideszes honatyák még csírájában elfojtották a gondolatot, ha egyáltalán volt ilyen. De ezek persze mind naiv gondolatok, elvégre a kiállítás célja nem a szocialista-realista művészet népszerűsítése, esetleg reális interpretálása, hanem annak groteksz, a látogatókat mosolyra fakasztó, magát a rendszert lejárató érzet keltése a látogatókban. S ahogyan ismerjük Debrecen jelenlegi politikai színezetét, arra fognak törekedni, hogy a kiállítással minél több látogatóban keltsenek mélységes megvetést a szocializmussal szemben.

 

Ez a mostani kiállítás azonban nem az egyetlen lesz, mert amit el kell feletetni az emberekkel, annak negatív elemeit sulykolni kell, hogy maradandó legyen. Ezt a célt fogja szolgálni a következő kiállítás, amely az 1949 és 56 közötti időszakot, vagyis a Rákosi rendszert tárja a nyilvánosság elé, természetesen a jobboldali politika szemszögéből. Előre lehet tudni, hogy központi szerepet fog kapni az ÁVH, a TSZ szervezés minden túlkapásaival együtt. Esetleg háttér információként, alig észrevehetően, szó eshet az ország újjáépítéséről is, vagy a falu villamosításáról. Minden esetre a mögöttes szándék jól érzékelhető, miszerint erősen politikafüggő bemutatóra számíthatunk.

 

De még ezzel sem ér véget a szocializmussal szembeni gyűlöletkeltés. A sorozat harmadik része teszi fel az i-re a pontot. Ez egy tárlat lesz, melynek címe önmagáért beszél. Lenin visszamegy a sírba? A tárlat műfaja szoc. Art. Vagyis egy kortárs orosz kiállítás lesz, melynek kurátora Andrej Jegofejev lesz, aki a Tretyakov-képtár munkatársa volt és botrányos kiállítás-rendezései miatt elbocsátották állásából. Nem is jöhetett volna számításba nála alkalmasabb ember a városvezetésnek, mint Jegofejev. Ettől hitelesebben nem sokan tudnák a nevetség tárgyává tenni a szocializmust és születési helyét, a Szovjetuniót. Tehát készülőben van egy botrányszagú tárlat Debrecen városában. Botrány és kultúra! Egymással összeférhetetlen fogalom. Legalábbis egy normális társadalomban. S ezzel a mondattal már jeleztük is, hogy ma nem lehet normálisnak nevezni azt a társadalmat, amelyik a kultúrát is a konfrontáció szolgálatába állítja. S ezt a konfrontációt Jegofejev fogja szolgáltatni sajátos tárlatával, mint pl. a szibériai játékfiguraként megformált pártvezetővel, vagy a hatalmas fülekkel ábrázolt Andropov szobrocskával. Hogy mi vezette erre a sajátos ábrázolásmódra, meglehetősen ellentmondásos választ adott. Azt mondja, hogy ő nem lázad, szereti hazáját, pártvezéreit, de nem érti a hatalom nyelvezetét, ezért a sajátnyelvén beszél róla. A kérdés az, hogy vajon az ő nyelvezetét érteni fogják –e a tárlat látogatói? (Mihály J.)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.