Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1956-ról, szemérmesség nélkül ! 8.rész.

2009.07.28

                                      1956-ról, szemérmesség nélkül.

                                                       8. Rész.

 

Az előző részekben főleg a főszereplők és a második vonalban tevékenykedők viselt dolgait írtuk le. Most sort kerítünk azon személyek bemutatására, akik ugyan nem az első vonalban tevékenykedtek, mégis komoly szerepük volt abban, hogy szadista és lincshangulat alakult ki Budapest utcáin 1956. októberében. Köztük volt egy fiatal fiú, aki –kora ellenére - meglehetősen kitartó volt a kommunista eszmeiség és a szovjetek gyűlölete terén, noha ő maga politikai szempontból abszolút képzetlen volt. Ő is, csakúgy, mint 56-ban az utcán randalírozó többi kalandor, a családjától kapta a késztetést a lázadáshoz. Ilyen késztetés hatása alá került Mansfeld Péter is - tizenöt évesen – és ment ki a felbolydult utcára, és csapódott a többi kalandorok csoportjához

mansfeld-p..gifFeltehető a kérdés, hogy egy tizenöt éves gyerek mit keres ilyen veszélyes helyen? Hol voltak a szülei, akik engedelmességre, szófogadásra inthették volna ebben a kritikus pillanatban? Péternek ez nem adatott meg, mivel nem egy harmonikus család tagjaként nevelkedett. Ő gyerek korában nem a „Hófehérke és a hét törpe” meséjén nőtt fel, hanem olyan mesén, amely az oroszok, a kommunisták kegyetlenkedéseiről szólt. A fiatal elme pedig tágranyílt szemmel, nyitott elmével szívta magába az ősöktől kapott rémséges meséket. Már négy éves korában tudhatott arról, hogy családja felnőtt férfi tagjait a bevonuló szovjet hadsereg „málenkij robotra” (kényszermunkára) hurcolta el. Azt is sokat hallhatta, hogy nagyapja vissza sem tért onnan. Ennek okát ugyan sohasem firtatta a család, mert esetleg kiderülhetett volna, hogy a nagyapa talán, már nem is szándékozott visszatérni. (Vannak rá példák, hogy többen kint maradtak és családot, vagy új családot alapítottak.)

Mansfeld Péter mindössze tíz éves volt, amikor a szülei különváltak. Nővérével és öccsével az édesanyjuknál maradt. Az általános iskola elvégzése után a csepeli Rákos Mátyás tanintézetbe ment esztergályos tanulónak, majd 1956-ban a MÁVAG-ba került. Már itt kiütközik neveletlensége, mert a gyárból önindítókat, fúrófejeket és egyéb szerszámokat lopott, amiért bíróság elé állítják Ezek értéke mindössze 3-4 ezer forint volt. (Az akkori egyhavi átlagkereseteket azonban jóval meghaladta). Ezután barátjával, Zachovecz Józseffel a lopások egész sorozatát követik el, amiért szintén perbe fogják. Az ellopott tárgyak értéke ekkor már elérte a 30 ezer forintot. (Ekkor felfüggesztett börtönre ítélik).

Közben eljött október 23.-a, az utcai felfordulás napja. Ez kiváló alkalom volt arra, hogy Mansfeld Péter, és a hozzá hasonló renitensek kiélhessék hajlamaikat. Meg is találjuk a fiatal „forradalmárt” a szénatéri banditák között Szabó János, az-az „Szabó bácsi” oldalán. (Ez a csoport támadta meg a kormányőrség laktanyáját.) Fiatal lévén, olyan küldöncféle munkát bíztak rá amit, korát meghazudtoló módon lát el. Lopott gépkocsikkal, jogosítvány nélkül furikázik, szállítja a rendőrségtől lopott lőszereket, gyutacsot, kézigránátokat, a Szabad Nép székházából nagy mennyiségű papírt, a Margit kórházból gyógyszert és kötszert oda, ahol éppen szükség volt rá. Az utcai fegyveres harcokban konkrétan nem vett részt. Ha ennyi lett volna a bűnlajstromán, megúszatta volna egy újabb felfüggesztett börtönnel, azonban nem így történt. Hajtotta a vére a további kalandok felé.

Lényegében, amikor a fegyveres utcai harcok a nagy többség számára befejeződtek, Péter tovább folytatta az ő külön harcát a Magyar Népköztársaság ellen. Fegyvereket, lőszereket gyűjtött össze azzal a céllal, hogy egy újabb fegyveres konfliktus esetén legyen mivel harcolni. Egy db. golyószóró, öt db. géppisztoly, 15 db. dobtár, 30 db. kézigránát, rengeteg gyutacs és lőszer gyűlt össze, amit barátjával elrejtettek.

S már 1957. novemberében járunk, és hősünk újabb akcióba kezd. 4.-én, ellop egy autót a barátjával, Blaski Gáborral és Óbuda irányába furikáznak. A rendőrség üldözőbe veszik őket. A hajsza hamar véget ér, mert egy fának ütköznek, így az autótolvaj kezén újra kattan a bilincs. Előzetes letartóztatásba helyezik. Az előzetesből azonban megszökik. Újra elfogják, s ez alkalommal három és fél hónapot tölt előzetesben. 1958. január 29.-én, egy év börtönbüntetésre ítélik, de végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztik. Látható tehát, hogy már nem első alkalommal kapta meg ettől a rettenetesnek és könyörtelennek minősített hatalomtól a fiatal gengszter a lehetőséget, a jó útra téréshez. De ő ezeket a lehetőségeket nem használta ki. Sőt ismét azon törte a fejét, hogyan lehetne munka nélkül pénzhez jutni.

Még a próbaidő le sem telt, megismerkedik barátja bátyjával, Balski Józseffel, aki segíti további terveinek kivitelezésében. Ez a terv pedig sokkal komolyabb volt minden előzőnél. Most rablótámadások, végrehajtását tervezte, amihez viszont fegyverekre volt szükség. Úgy döntöttek, hogy pisztolyt szereznek rendőrök és munkásőrök lefegyverzésével. Ezen túl azt is tervezték, hogy a rendőröktől és a munkásőröktől elveszik az igazolványukat és a ruhájukat, amit egy majdani postahivatal kirablásakor hasznosítani tudnak. Felvetődött kettejük között egy fegyveres banda szervezése is a későbbiek során. De közben megtörtént az első rendőr lefegyverzése. Az osztrák követség előtt szolgálatot teljesítő Vekerdi Elek törzsőrmestert megtámadták, a korábban lopott fegyverekkel. Pisztolyát elvették, a rendőrt betuszkolták lopott autójukba, majd később elengedték.

Ez után Mansfeld és barátja, a Nehézipari Minisztérium mercédeszét lopta el, amivel nem jutottak messzire, mert elromlott. A helyszínen hagyva újabb autó után néztek. A II. kerületi Kandó Kálmán utcából egy pobjedát loptak és azon indultak újabb akcióra. Ismét rendőrt és munkásőrt kerestek. A Marx térnél azonban, egy motoros rendőr üldözőbe vette őket. A szemfüles Mansfeld észrevette, és a piros lámpán áthajtva sikerült kereket oldania. Majd egy újabb pobjedát sikerült szakszerűek kinyitni, de az nem indult be, ezért gyalogszerrel mentek a Török Fürdő irányába. Itt egy elhagyatott épületben lepihentek a kalandorok. A nyomozók és a rendőrök hajtóvadászatot indítottak ellenük, mivel már igen sok volt a rovásukon. Reggelre értek az elhagyatott romos épülethez. A szemfüles Mansfeld azonban most is résen volt és a szomszéd ház udvarán keresztül próbáltak egérutat nyerni. A Duna part felé futottak. A Kolosy téri piacig jutottak el. Mansfeldet és barátját sikerült ismét elfogni és előzetesbe helyezni.

A „hős forradalmár” azonban most sem esett kétségbe. Máris az újabb szökésen törte a fejét. Az előkészítő munkához hozzá is kezdett. Először a priccséből letört vasdarabbal akarta leütni, fegyverét, igazolványát elvenni a kihallgatásra kísérő rendőrtől. Ezt a próbálkozását azonban felfedték, amiért öt nap sötétzárkát kapott. A szökésről azonban mégsem mondott le. Egyik alkalommal egy helyiségbe kísérték úgy, hogy a csuklójára szíjat erősítettek, amit sikerült észrevétlenül kioldania. Egy négy méteres magasságból – élete kockáztatása árán is - képes volt leugrani a szökés reményében. (Ennél az akciónál az édesanyja is jelen volt). A fia után kiabált, hogy ne meneküljön. A fiú azonban tovább futott. A rendőrök utána lőttek, de nem találták el. (Valószínű, hogy csak figyelmeztető lövésnek szánták). Mansfeld egy rendelőig jutott el, ahova bement. Ott elsősegélyben részesítették, mivel az ugrás következtében megsérült. A rendelőből a Karolina úti kórházba vitték. Itt újra elfogták.

Ezt követően már szigorúbb őrizetet kapott, mert látták, hogy egy mindenre elszánt bűnözővel van dolguk. Nem sokkal ez után elkezdődött Mansfeld Péter és társai bűnpere a Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa előtt. Valamennyien bevallották bűnösségüket. A Fiatal „forradalmárunk” azonban itt is játszotta a fenegyereket. Kijelentette, hogy büszke volt a szénatéri múltjára és tanítómesterére, Szabó bácsira. (Róla is szó lesz a sorozat további részében). Végül – másodfokon – megszületett az ítélet, 1959. március 19.-én. Az 1956-os ellenforradalomban való tevékeny részvétel, és az ellenforradalom leverése utáni szervezkedések, gyilkossági kísérletek és egyéb terrorjellegű cselekmények miatt halálra ítélik. Az ítéletet március 21.-én végrehajtották. Tehát ő volt Mansfeld Péter, a „hős, a megtorlás legfiatalabb áldozata”, ahogyan minősíti ma a rendszert váltott politika.

 

Ez a rövid áttekintés csak egy kis szeletét adja nem hosszú életútjának. De talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy megítélhető legyen az átlagember számára is egy kifejezetten neveletlen, csavargó típusú gyerek sorsa, különösen akkor, ha a körülmények is hozzájárulnak sajátos természetének érvényesüléséhez. Az ilyen típusú elkövetőket minden érában, a jelenlegiben is köztörvényes bűnözőnek nevezik. Mansfelddel azonban kivételt tesz a rendszerváltó politika. A forradalom hősének lett kikiáltva, sőt szobrot állítottak neki több városban is, mert minden oldalról igazolni akarják az általuk leváltott rendszer igazságtalan voltát, a diktatúra jelenlétét, ez által a rendszerváltás hitelességét.

a-felkelo-ifjusag..jpgMansfed azonban, csak az egyike azon személyeknek, akiket felhasznál a polgári demokrácia a történelem meghamisításához. Minden áron bizonyítani akarják, hogy az 1956-os események az előző rendszer megdöntésére irányultak, és a „forradalmat” tiszta erkölcsű, a diktatúrát elutasító, szabadságszerető munkástömegek, egyetemista és munkás fiatalok robbantották ki és vitték végig, egészen a „megtorlásig”. (A képen látható munkás fiatalról lenne szó?) Már a korábbi részekben is olvasható volt – hiteles dokumentummal alátámasztva -, hogy fel sem merült a szocialista rendszer megdöntésének mégcsak a gondolata sem. Aztán, ez a Mansfeld sem, és tettestársai sem mondható tiszta erkölcsűnek, vagy szabadságszerető munkás fiatalnak. De azok sem, akik tizenöt-tizenhat éves gyerekek kezébe fegyvert adtak, ahelyett, hogy haza zavarták volna őket, mivel még csak fogalmuk sem volt arról, hogy mi a szocializmus, mi az, hogy politika. Arról sem volt még csak sejtésük sem, hogy mi, vagy kik ellen kell harcolni és, hogy miért kell halomra gyilkolni a sok ártatlan embert.

egy-pesti-srac..jpg

Mansfeld Péter azonban nem egy magányos harcos volt. Azokhoz a szörnyűségekhez, amiket elkövetett társakra is szükség volt. Rendőrök, munkásőrök lefegyverzéséhez, bankok kifosztásához autók ellopásához megbízható haverok, hozzá hasonló kalandorok is kellettek. Meg is találta őket. Ezekből a gyerekekből verbuválódott csapatot is felhasználta saját céljaira a rendszerváltó politika. A pesti srácok elnevezést ragasztották rájuk, és ellenforradalmi politikájuk középpontjába állították őket. (Egy a sok közül). Sok írásos anyag foglalkozott velük. Valóságos hőst faragtak belőlük. Mindenféle meséket, hőstetteket ragasztottak rájuk. A fiatalok elé példaképül állították, noha hősnek egyáltalán nem lehetett őket nevezni, inkább csavargóknak, neveletlen, felelőtlen kalandoroknak.

blaski-jozsef..jpg A legszorosabb kapcsolata Mansfeld Péternek, a már fent is említett és a képen látható Blaski Józseffel volt. Ketten határozzák el, hogy rabló támadás útján fognak pénzt szerezni. Blaski jelezte barátjának, hogy ehhez ketten kevesek lesznek. Mansfeldnek ez a csekélység nem jelentett problémát. Már másnap összefutott egy másik barátjával, Bóna Rezső segédmunkással, akinek elmondta, hogy mit terveznek. A beszélgetésnél jelen volt Bóna barátja, Furka László ipari tanuló is. A banda létszáma máris négy főre emelkedett. A csapat erkölcsi színvonala az új tagokkal tovább romlott. Ugyanis, Bónát bírósági eljárás fenyegette, táppénzcsalás miatt. Ezért erőteljesen foglalkozott a disszidálás gondolatával. A következő nap Mansfeld ismét rátalált egy segítőtársra, Egei Attilára, aki ekkor mindössze tizenhárom éves volt, még általános iskolába járt. A csapatnak konkrét vezére nem volt, de úgy tűnt, hogy ezt a szerepet Blaski és Mansfeld töltötték be. Különböző gyerekes gondolatok forogtak a fejükben. De minden gondolatuk alapelve a „forradalom” újraélesztése volt. Ehhez azonban tapasztalt felnőttre is szükségük volt. Ezért döntöttek úgy, hogy mielőtt bármihez is hozzáfognának, ki szabadítják a börtönből Virág Jánost, Mansfeld sógorát, akit az eseményekben való konkrét részvétel miatt csuktak be öt évre. Terveik között szerepelt a Fő utcai ügyészség megtámadása is. Innen pedig példaképüket, Maléter Pált akarták kiszabadítani. Malétert jövőbeni parancsnokuknak képzelték el.

Bóna Rezső, is aktívan részt vett az utcai eseményekben. Ott volt a tüntetők között, csatlakozott a Széna tériekhez. A KSH épületénél őrszolgálatot teljesített, részt vett a II. kerületi pártbizottság elfoglalásában, könyvek, brosúrák nyilvános égetésében. A táppénzcsalás miatti felelősségre vonás elől 1956. november 12.-én Svájcba disszidált. Onnan, a Genfi tavon átevezett Franciaországba. A parti őrség azonban igazoltatta a disszidenst. Látva, hogy nem egyenes úton jár az idegen, igazolni nem tudja magát, ezért felajánlották számára az idegen légiót, mint nagy lehetőséget. Ez azonban nem fülöt a fiatalúr fogához, ezért visszatoloncolták Svájcba. Itt sem fért a bőrében. Lopás, verekedés és garázdaság miatt hat nap börtönre ítélték. 1957 januárjában visszaszökött Magyarországra. Itthon viszont várta a letartóztatás, a Vízműépítő Vállalatnál elkövetett táppénzcsalás miatt. Itthon mégsem húzta meg magát. Hajtotta a vére és a természete. Ezért a Mansfeld csoportban élte ki bűnözési hajlamait.

egy-masik-pesti-srac..jpgA másik „pesti srác” a már korábban is említett Egei Attila volt. Neki a két bátyja is a szénatéri bandában tüsténkedett. (A képen egy ismeretlen pesti srác látható). Ez is inspirálta a gyereket arra, hogy ő is kivegye a részét a buliból. Ő sem tudott magával mit kezdeni, miután véget ért a fővárosi vérontás. Ezért csatlakozott ő is a Mansfeld bandához. Azt javasolta, hogy minden csapattagnak szerezzenek fegyvert, mert azok kellenek a postarabláshoz, ami a feltétele lehetne egy kollektív disszidálásnak. De mielőtt ezt meg tennék, előbb az itthoni dolgaikat kell elvégezni. Számtalan gyerekes gondolat forogott a fejükben: Mindenek előtt, ki kell robbantani az újabb forradalmat. Maguk között így biztatták egymást: Attól sem kell félni, hogy esetleg egy időre börtönbe kerülünk, mert úgyis meg fog változni a rendszer és mi leszünk a nagy emberek. Hajlongani fognak előttünk. (Eörsi László könyvéből idézve). Majdnem igazuk lett. Nagy emberek ugyan nem lettek, de bizony, e hiszékeny és naiv társadalom egy jelentős része valóban hajlong előttük. Különösen azok, akik készpénznek veszik mind azt, amit róluk összezagyválnak a jobboldali politikusok, politológusok, történészek.

Az un. pesti srácok azonban nem folytathatták a végtelenségig köztörvényes bűncselekményeiket. A bűnüldöző szervek hajtóvadászatot indítottak ellenük. Blaskit a Déli pályaudvarnál, Mansfeldet és Bónát a Kolosy téri piacnál, Furka Lászlót és Egei Attilát pedig a lakásukon csípték nyakon. Végül öten kerültek a vádlottak padjára. Hatodiknak Holecz István – aki nem volt a banda hivatalos tagja, de ismerték egymást – szintén a vádlottak padjára került fegyverrejtegetés miatt. Majd elkezdődött a kihallgatásuk. Mindegyikőjük elismerték bűnösségüket. Abban is egyöntetűen vallottak, hogy a vizsgálat során sem bántalmazásban, sem kényszervallatásban nem volt részük. Bár a mai politika az 1956-os tetteikre hegyezi ki a tárgyalás menetét, azonban ez nem így volt. Az 56-os cselekedeteikről alig esett szó. Főként a gyilkosságokra való előkészületekről, Vekerdi rendőr lefegyverzéséről, további rablások terveiről, egyszóval az 56-os események utáni köztörvényes bűncselekmények elkövetéseiről és a további terveikről volt szó.

Mansfeld a kihallgatások során is játszotta a fenegyereket. Amit elkövetett, abból semmit nem bánt meg, nem akarta mentegetni magát, sőt kiállt Blaski mellett is a rendőrgyilkossági kísérlet ügyében. Blaski sokkal taktikusabb volt. Amit tudott letagadott, vagy megpróbálta árnyalni az esetek súlyosságát. Míg a többiek felfogták, hogy milyen veszélyes ügybe keveredtek, addig Mansfeld az egész kihallgatási procedúrát is egy bulinak fogta fel. Gyerekes kérkedéseivel traktálta a bíróságot. Beszélt vonatrabló barátairól, holott erről senki nem kérdezte. Mutatott egy olyan papírt, amelyre felírta azoknak a nevét, akikkel még le akart számolni. Kérdés nélkül azt is mondta, hogy minden rendőrt kinyír, aki elébe kerül. Sőt, szinte a hős szerepében tetszelegve tárja a bíróság elé, hogy tervezi a szovjet katonák lefegyverzését is. Ezek a gyerekes dolgok egy félre nevelt, kalandokra éhes, aberrált jellemre vallanak, és egy normális társadalom az ilyen embereket nem hősnek, hanem közönséges bűnözőknek minősíti.

Ráadásul nem is Mansfed, hanem Blaski volt az elsőrendű vádlott, mégis ő került kedvezőbb pozícióba a tárgyalások során. És ő volt a legidősebb köztük, aki már betöltötte a tizennyolcadik évét. A bíró Blaskira és Mansfeldre halálbüntetést, a többiekre súlyos börtönbüntetést indítványozott. Végül az elsőfokú ítélet szerint Blaskit és Mansfeldet életfogytig tartó börtönre, míg Bóna Rezsőt nyolcévi, Holecz Istvánt hatévi, Egei Attilát négyévi és Furka Lászlót háromévi szabadságvesztére ítélték.

Másodfokon jelentős változások történtek az első fokon hozott ítéletekben. Míg Blsakinál helyben hagyták az életfogytiglant, Egeinél a négy évet, Furkánál a három évet, addig Mansfeldnél az életfogytiglant halálra, Bónánál a nyolc évet tíz évre, Holecznél a hat évet öt évre változtatták.

A rendszerváltó politikusok aztán a politikájuk zászlajára tűzték ennek a fiatal bűnbandának az esetét és széltében-hosszában rótták fel a Kádár rendszer bűnéül, mint a megtorlás eklatáns példáját. A helyzetet, úgy állították be, hogy a laikus tömeg elszörnyűködjön azon a „gaztetten”, amit a szocialista igazságszolgáltatás művelt ezekkel az „ártatlan” fiatalokkal. Sajnos sokan be is dőltek ezeknek a lélekbe markoló történeteknek, melyeknek a forgatókönyvét hozzáértéssel írta meg a jobboldali politika, politikusaik pedig hatásosan adták elő. Különösen Bayer Zsolt, Fideszes politikus kirohanása tett nagy benyomást a naiv tömegre. Ő is a rendszerváltás jogosságának igazolására adta elő ezzel kapcsolatos verzióját. Habzó szájjal fröcsögte, hogy Mansfeld Péter mindössze 16 éves volt 1956-ban, amikor halálos bűnét elkövette. Két évet vártak az ítélettel, hogy betöltse a 18. évét, és felakasszák. Erre a szövegre hogyne szörnyűködött volna el az őt hallgató tömeg, hiszen ők ennek az esetnek csak ezt az egy verzióját ismerték Bayer szájából. Akkor senki nem állt fel az emelvényre, hogy megcáfolja ezt a szemenszedett hazugságot. S, hogy mit lehetett volna erre cáfolatként felhozni?

Két dolgot mindenféle képen: Egyik az ítélet indoklása. A Magyar Népköztársaság népbírósági tanácsa az 1959. március 19. napján tartott zárt fellebbezési tárgyalásán, az alábbiak szerint terjeszti elő indoklását dr. Vágó Tibor, tanácsvezető bíró.

  • Mansfeld Péter másodrendű vádlott volt a fő szellemi és gyakorlati irányítója úgy a szervezkedésnek (az 56-os események utáni szervezkedésekről van szó), mint a lopásoknak és a fosztogatások sorozatának. A cselekmények konkrét elkövetésénél is rendszerint élenjáró szerepet töltött be. A terhelt korábbi cselekménysorozata miatt börtönben is volt. Ez a korábbi fogva tartása nem hatott rá nevelően. Bűnösségének és társadalmi veszélyességének fokát mutatja az a magatartás is, hogy miután a rendőr megöléséről lemondtak, az ő indítványára még tervbe vették és elő is készítették Kallóné megölését.  Mind ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa úgy látta, hogy a terhelt megnevelését már egy hosszabb időtartamú börtönbüntetéstől sem lehet várni. Ezért vele szemben a társadalmi védekezés érdekében a legsúlyosabb büntetés kiszabása volt indokolt.

Ebből világosan kitűnik, hogy Mansfeldnek, az 56-os eseményekben való konkrét részvétele szóba sem került. Vagyis ez a súlyos ítélet az események után elkövetett különböző köztörvényes bűncselekmények, államellenes szervezkedések előkészületei miatt született meg. Ezért nem több mint hazugság az, hogy az 56-os utcai harcokban való részvételéért kapta a legsúlyosabb büntetést. Vagyis szó sincs semmiféle kivárásról, a tizennyolcadik év betöltéséről. Tizenhét évesen követte el a fejére olvasott bűnök zömét. Tehát, akik ennek az ellenkezőjét állítják, azok történelmet hamisítanak. Ma az ilyen emberek a hősök, akiknek szobrot kell állítani Kossuth, Széchenyi és Petőfi nagyságát tiporva vele a sárba. 

A másik cáfolat. Érdemes lett volna utána néznie Bayer úrnak az éppen érvényben lévő törvényeknek is. Ugyanis, 1957. július 15.-én, hatályba lépett a 34. sz. törvényrendelet, amely lehetővé tette a fiatalkorúak halálbüntetését is. Tehát az ítélet végrehajtható lett volna tizenhat-tizenhét éves korában is. Nem volt rá szükség, hogy megvárják a 18. évének a betöltését. Egyszóval ezek az érzelmekre ható próbálkozások hazug érveknek bizonyultak, de sok embert meg lehet velük téveszteni, mivel a konkrétumokat, a valóságot, csak igen kevesen ismerték.

Tehát ő volt Mansfeld Péter, a forradalom legfiatalabb hőse, ők voltak a pesti srácok.  Ezzel és egyéb hazug ideológiákkal vezették félre az embereket azért, hogy a rendszerváltás támogatóivá váljanak. Olyan példákat állítottak a magyar nép, a fiatalság elé, amelyekkel megalapozták a mai erkölcsi normák szintjét. Ezeknek tudható be, hogy ma már az általános iskolákban a tanulók verik a tanárokat. A tanárnők sztriptízt mutatnak be a nebulóknak. Egymásról pornófelvételeket készítenek és teszik fel az internetre. Napi szinten rabolnak ki bankokat, intézményeket, magánszemélyeket. Sokmilliárdos sikkasztások szemtanúi lehetünk nap, mint nap. A kábítószer ma már a napi szükséglet részévé vált. Az igazságszolgáltatás pedig tehetetlen, mivel a jobboldali politika nem teszi lehetővé az alkotmányban biztosított függetlenségüket. Ezért nem kell azon csodálkozni, hogy az országban nincs rend, nincs fegyelem. A demokrácia szó lejáratódott, de valójában nincs is jelen. Kemény diktatúra részesei vagyunk. A politikai „elit” kegyetlen és könyörtelen diktatúrája alatt roskadozunk.

(A következő részben szintén mellékszereplőkről lesz szó, amolyan vegyes felvágott fog következni. Változatos kép tárul elénk ebben a részben. Lesznek köztük olyanok, akik minden politikai ismeretek nélkül, csupán a balhé kedvéért és kalandvágyaik kiéléséért mentek az utcára felfordulást előidézni. De lesznek olyanok is, akik maguk sem tudták eldönteni, hogy melyik oldalon állnak valójában, és olyanok is, akik éppen arra jártak és időtöltés gyanánt elvegyültek a többiek között, és tették azt, amit a többiek.)

                                                                                                                                                                   Mihály J.


                                                                                                     

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

maraelect@yahoo.com

(Tibi, 2014.02.24 08:33)

Micsoda komcsi hazugság! Pokolba a kádárista pribékekkel!

Re: maraelect@yahoo.com

(Nem kommunista., 2014.03.04 11:47)

Meglehetősen kulturálatlan személyiség lehetsz Tibi. Ha nem bírod az igazságot elviselni, akkor igaztalanul ne vádaskodj. Ha pedig nem ismered az igazságot, nézz utána, érdemes. Miért hagyod magad történelem hamisítással félre vezetni? Ha viszont mindössze a provokáció volt a szándékod, akkor kár volt az időmet rád pocsékolni.

Re: Re: maraelect@yahoo.com

(Józan ész, 2016.05.24 16:22)

Olyan kulturált emberek válaszára érdemes reagálni, mint Te vagy "Nem kommunista" Sajnos sokféle vélemény alakult ki 56-tal kapcsolatban. Azok, amelyek ezen az oldalon találhatóak meglehetősen közel állnak az igazsághoz. Látszik a szerzőn, hogy tanulmányozta az eseményt, talán át is élte. Én elég objektív látásmódnak ítélem meg a szerző álláspontját.

Re: maraelect@yahoo.com

(Józan ész!, 2016.05.24 16:15)

Tibi!
Te nagyon keveset tudhatsz, nem csak 56-ról, hanem úgy általában is. Nem tudom hány osztályt végeztél, de úgy látom, a kulturált megnyilvánulás abszolút idegen tőled. Leírnád nekem a "pribék" szó szinonimáját?