Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1956-ról, szemérmesség nélkül! (3. Rész.)

2008.12.05

                                                     1956-ról szemérmesség nélkül.

                                                      Kép                 3. rész.

 

Az tény, hogy az 1956-os események alakulását jelentős mértékben befolyásolták a pillanatnyi helyzetek. Azonban a meghatározó szerep mégis az egyes személyeknek, személyiségeknek jutott. S hogy ki, mikor és hogyan döntött az adott körülmények között, azt az egyén habitusa, ítélőképessége, bátorsága vagy gyávasága, egyszóval a személyisége motiválta.  Kétségtelen, hogy ma a társadalom legmegosztóbb személyisége – 1956-tal kapcsolatban – Nagy Imre. S ez nem véletlen. Valóban, egymásnak teljesen ellentmondó tettek elkövetésére volt képes élete során. Ezért számtalan kérdés merül fel vele kapcsolatban. Elsősorban olyanok, amelyek az ő egyéniségére, jellemére utalnak.

 

Arról számos dokumentum, archív anyag tanúskodik, hogy Nagy Imre már 1918-ban, tehát 22 évesen belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. Tagsága 1921-től szünetelt, mivel Magyarországra küldték. Itthon illegális munkával bízták meg. De 1930-ban visszatér és folytatja párttagságát a Szovjetunió Kommunista Pártjában. 1946-ban ismét hazatér és még ebben az évben törlik az SZKP soraiból. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy 1936-ban szovjet állampolgárságot kapott, és valószínű, hogy ez haláláig meg is maradt. Ennek ellenkezőjéről még semmiféle dokumentum nem került elő. Tehát Nagy Imrét szovjet állampolgárként végezték ki, s ezt eddig valamilyen okból, szemérmesen elhallgatták jobbról és balról egyaránt.

 

Nagy Imre kalandos utat járt be Szovjetunió beli tartózkodása során. Tagja volt a Vörös Hadseregnek, s itt a hírszerző csoportfőnökségen dolgozott. Később a belügyi népbiztosságban, az NKVD-ben tevékenykedett. 1933. január 17.-től, az OGPU, SZ. 122-es számú ügynöke lesz. Itteni működéséről az alábbiak szerint nyilatkozik személyi anyagában. Kötelezem magam, hogy az OGPU-tól kapott megbízatásokat teljesítem, s azokat, illetve az OGPU-hoz fűződő kapcsolataimat titokban tartom. A titkok megsértése esetén, az OGPU bizottsága előtt felelek tetteimért. Jelentéseimet Vologya néven írom alá. (Aláírás: Vlagyimir Joszivovics Nagy). A hiteles dokumentumokkal igazolható, hogy Nagy Imre jelentései alapján számos magyar, német, és más nemzetiségű kommunistát ítéltek el „szovjetellenes, terrorista, ellenforradalmi, trockista” tevékenységekért. Nagy Imrének volt egy 150 fős listája, ebből hat személyt, egy 15 fős listája, ebből kilenc személyt, és volt egy 38 fős listája, ebből pedig tíz főt ítéltek el. Volt, akit börtönre, volt, akit száműzetésre, és volt, akit halálra ítéltek a besúgása révén.

 

Egy alkalommal pl. Maszutov, a belső elhárítás egyik vezető munkatársa az alábbiakat jelenti: Vologyán keresztül feltártuk és megsemmisítettük az „Agrárszakemberek” elnevezésű ellenforradalmi csoportot. Mekulov, belügyi népbiztos-helyettes 1941 júniusában a következőket jelentette Malenkovnak: Vologya, született Kaposváron, magyar, a Szovjetunió állampolgára, 1918-tól a bolsevik párt tagja. 1937-38-ban számos jelentést küldött Farkas és Vágó szovjetellenes tevékenységéről. További jelentései alapján letartóztattuk és elítéltük Manuelt, Lubarszkijt Dubrovszijt, Barost és Madzsart. Vologya adott jelentést a most letartóztatott Steinberger, Stukko, Sugár, Polacsek, Karikás szovjetellenes tevékenységéről is. Tehát Nagy Imre besúgói minőségében igen kiváló munkát végzett. Koholt vádakkal, alaptalanul elárulta társait. Ezek közül érdemes néhányat konkrétan is megemlíteni, a hitelesség erősítése érdekében.

 

 Andics Erzsébet: 1921-ben illegális pártmunkát végez Budapesten, amiért letartóztatják, és 15 évi börtönre ítélik. 1922-ben, fogolycsere egyezmény keretében a Szovjetunióba kerül. 1937-41-ig, a Moszkvai Egyetem tanára. Kiváló történész, akadémikus. 1945-ben visszatér Magyarországra. 1948-50ig, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanára. 1953-54-ig, az oktatási miniszter első helyettese. 1949-ben Kossuth-díjat kap.

 

Balázs Béla: Kossuth-díjasköltő, filmesztéta, filmrendező. A Tanácsköztársaság írói és színházi direktórium egyik vezetője. Nagy hatással van a magyar kultúrára, és annak képviselőire. Különösen Kodály Zoltánra, Bartók Bélára és Lukács Györgyre. A német és a szovjet kultúra is számon tartotta, de Európa szerte közismert személyiség volt.   

 

Gábor Andor: Kossuth-díjas újságíró, humorista. Az 1910-es években, mint sikeres kabarészerző mutatkozott be. De írt vígjátékokat, szatirikus regényeket, és verseskötetei is jelentek meg. Kun Bélával való ismertsége révén kapcsolódik be, a Tanácsköztársaság szervező munkájába Majd Bécsben, Párizsban, Berlinben és Moszkvában újságszerkesztő. 1945-ben hazatér, és a Szabad Nép, az Új Szó, a Szabadság és a Világosság című lapok munkatársa lesz. 1950-53-között, a Lúdas Matyi című szatirikus lap főszerkesztője.

 

Kép Lukács György: Kommunista filozófus, teoretikus, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Béke Világtanács tagja. Érdekes és jellemző a kétkulacsos politikusokra, az-az a jellemtelen emberekre az alábbi eset. Nagy Imre, 1939-ben – a Szovjetunióban – besúgja Lukács Györgyöt, akit először halálra ítélnek, majd 1941-ben az ítéletet felülvizsgálják és felmentik. Tizenhét évvel később, 1956-ban Magyarországon, Nagy Imre a kormányba beveszi Lukácsot, közoktatásügyi miniszternek. Nagy Imre mindent tudott Szovjetunió béli viszonyukról, Lukács Györgynek fogalma sem volt arról, hogy ki súgta be. Ha tudja, nyílván való, hogy nem vállal miniszterséget egy olyan kormányban, melynek vezetője egy közönséges besúgó, ráadásul ő is az egyik áldozata volt, ami kis híján végzetessé vált. Ettől gátlástalanabb embert a föld még nem hordozott a hátán.

 

Münich Ferenc: Nagy Imre besúgta a Tanácsköztársaságban felelős posztokat betöltő Münich Ferencet is, aki 1946-49-ig Budapest rendőrkapitánya, 1958-61-ig a kormány elnöke, 1965-től pedig államminiszter. Kétszer kapta meg a Szovjetunió legmagasabb kitüntetését, a Lenin-rendet.

 

A besúgottak listáján szerepelt még Madzsar József, orvos, a Társadalmi Szemle egykori szerkesztője, aki 10 évi börtönbüntetést kapott. Polacsek László, a Kreml Kórház osztályvezető főorvosa, akit 15 év börtönre ítéltek. Az aljasság netovábbja, hogy Polacsek – mellesleg – Nagy Imre kezelőorvosa is volt. De besúgta még Manuel Sára nyugdíjast. Ő 5 év börtönt kapott. Hidas Antal írót, 8 évre ítélték. Hevesi Gyula mérnököt, 8 évre ítélték. Rákos-Marschowsky Ferenc építész, 8 évet kapott. Károlyi Gréta titkárnő, 3 évet kapott. Grelyner József újságíró, 10 évet kapott. És besúgta Benedek György munkást, aki 5 év börtönt kapott. A szovjet igazságügyi szervek 1955 után ezeket, az ítéleteket felülvizsgálták, és mindegyiküket rehabilitálták.

 

De ezeknek, az embereknek, másokhoz képest szerencséjük volt, mert életük nem végződött halállal. Azonban volta olyanok, akiknek sorsát Nagy Imre visszafordíthatatlan módon pecsételte meg. Példaként ezek közül is fel kell idézni néhányat a hitelesség kedvéért.

Kép

Magyar Lajos: (Korvin Ottó feleségének, Sípos Erzsébetnek a második férje). A Tanácsköztársaság jelentős vezéregyénisége, a Szocialista, Kommunista Újságírók egyesülete direktóriumának a vezetője, a KOMINTERN VB. keleti titkárságának helyettes vezetője. A proletárforradalom bukása után 10 év börtönre ítélik. Fogolycsere révén jutott ki a Szovjetunióba. Itt 1934. december 30.-án, koholt vádak alapján letartoztatták, halálra ítélték és kivégezték. Tragikus sorsát Nagy Imrének köszönhette.

 

Hajdú Pál: (Korvin Ottó és Kelen József unokaöccse). A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg egyik zászlóalj parancsnoka volt. A vereség után az ellenforradalmi bíróság 10 év fegyházra ítélte. 1922-ben, szintén fogolycsere révén került a Szovjetunióba. Itt a moszkvai rádió magyar részlegének lett a szerkesztője. 1937-ben ő is felkerült a Nagy Imre által készített listára.  Letartóztatják, halálra ítélik és kivégzik.Kép

 

Vágó Béla: Nagy formátumú szociáldemokrata vezető, aki mozgalmi tevékenységét Hajdú-Bihar megyében, és főként Debrecenben végezte igen nagy hatásfokkal. A KMP egyik alapító tagja, és tagja az első Központi Bizottságnak is. A Tanácsköztársaság idején belügyi népbiztos helyettes, majd az I. hadtest parancsnoka. A forradalom bukása után Németországba emigrál, ahonnan Hitler hatalomra jutása után, a Szovjetunióba megy. Az ő neve is szerepelt a Nagy Imre listáján. Koholt vádak alapján őt is Kép letartóztatják, halálra ítélik és kivégzik.

 

Varjas Elemér: A Tanácsköztársaság kiemelkedő egyénisége. Az Országos Központi Hitelszövetkezet népbiztosa volt. A forradalom bukása után Budapesten bujkál, de 1919. augusztus 7.-én letartóztatják. Ügyét azonban, csak 1921. február 22.-én tárgyalják. Tíz hónap börtönre ítélik. 1922-ben ő is fogolycsere révén kerül ki a Szovjetunióba. Itt Varga Jenő, Hamburger Jenő, Lukács György és Czóbel Ernő társaságába kerül. 1937-ben Kép ő is a Nagy Imre féle listára kerül. Letartóztatják és kivégzik.

 

Nagy Imre igencsak termékeny munkát végzett besúgói mivoltában. Még további halálos ítéletek és kivégzések terhelik szennyes lelkét. Többek között, kivégezték Sugár Andrást, a szovjet rádió osztályvezetőjét, Karikás Frigyes újságírót, Baros László újságírót, Farkas Gábor mérnököt, Müller Ernőt, a KMP Külföldi Bizottságának a tagját, Vági Istvánt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt elnökét, Wimmer Ernő szakszervezeti vezetőt, Gold Géza munkást, Hajdú Pál újságírót, Varjas Elemér, minisztériumi alkalmazottat, stb.

 

De ne is folytassuk tovább a listát. Nagy Imre ezeknek a tiszteletre méltó embereknek a bizalmába férkőzött és csak az alkalomra várt, hogy megtegye azt, amit egy jó szándékú ember semmi áron nem tenne meg. Különösen nem a saját fajtájával, elvtársaival, küzdőtársaival, munkatársaival szemben. De ez az ember megtette, és most a rendszerváltás után, lelkét kikaparták a pokol mélyéről, és a mennyekbe emelték. És itt fel kell tenni egy újabb kérdést! Vajon milyen emberek lehetnek azok, akik ezt a természetfeletti, vagy természetellenes műveletet elvégezték? A válasz nem túl bonyolult. A hatalom kéjérzete és mámora – esetükben – sokkal erősebb volt attól, minthogy holmi lelkiismereti problémát csinálnának abból, ami közel 20 évvel ezelőtt ment végbe. Tehát a rendszerváltás Magyarországon, ilyen erkölcsi alapokon nyugszik. S ez az állapot azóta sem változott, sőt a morális fertő lassan az egész országot átjárja.

 

Az eredeti dokumentumok felhasználásával talán sikerült megvilágítani Nagy Imre jellemét, a politikai életben művelt tisztességtelen magatartását. A dokumentumokon kívül azonban, ismert közszereplők is nyilvánítanak véleményt politikai szerepéről, intézkedéseinek hatásáról, hatásfokáról, csakúgy, mint természetéről, jelleméről és az ő személyiségi jegyeit meghatározó egyéb tényezőkről. 

 

Gyurkó László: az „Arcképvázlat történelmi háttérrel” című Kádár könyv szerzője a következőket írja róla: Nagy Imrével találkoztam néhányszor. Amikor én ismertem, pedáns, kimért ember volt, az elvein töprengő politikus. Ma olvasva, újraolvasva 1956 tavaszán-nyarán kelt írásait, szinte érthetetlen későbbi szerepe. Zsargonja, stílusa, alig különbözik a Rákosiétól. Ugyanazokba a fogalmakba gondolkozik, mint ő.

Lukács György: filozófus. Nemes egyszerűséggel az alábbiakban fogalmaz. Nem volt programja, s nem tud vezetni.

Aczél György: a művelődésügyi miniszter első helyettese, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja így fogalmaz. 1956-ban a kormány valóban Nagy Imre volt, aki az adott körülmények között képtelen volt határt szabni az engedményeknek. Mindenbe bele ment. Így világosan látszott, hogy a szélsőjobb át fogja venni a hatalmat. A fehérterror működésbe lépett. A kormány, amit egy kommunista ember irányított fedezte, sőt igazolta ezt a fehérterrort.

Marosán György: szociáldemokrata, majd kommunista politikus, aki végig követte Nagy Imre 1956. októberi-novemberi ténykedését, hiteles módon mondja el véleményét. Emberi és kommunista kötelességem őszintén vallani Nagy Imréről. Kezdettől ellene foglaltam állást. Aggasztónak tartom, hogy vezetése alá kerüljön a kormány, a pártról nem is beszélve. Az volt az érzésem, hogy ő örökké vezérjelölt, noha nem tartom alkalmasnak a vezetésre. Később ez az érzés valóság lett. Majd így folytatja. Felelőtlennek tartom, amiért ebben a kritikus helyzetben nem határolja el magát a reakciós erőktől, akik őt támogatják, akiknek kezében csak eszköz, és akik rajta is keresztül lépnek majd.

Kép S ahogy zajlanak az események, úgy erősödik Marosánban is az érzés, hogy Nagy Imre itthon is áruló lett, nemcsak a Szovjetunióban volt az. Az itthoni árulás tétje mindig a hatalomba kerülés tényét vetítette elé. S ezt az érzését az alábbiakban fogalmazza meg. Nagy Imre, a felkorbácsolt utca embere, aki úgy látszik, csak miniszterelnök akar lenni, s egyben vezér. Egy tekintetben rokon Rákosival és Gerővel: a hatalom megszállottja. Végezetül így összegzi Nagy Imre 1956-os bűneit. Nagy, megosztotta a kommunistákat. Ezzel egy kritikus politikai helyzetben lehetetlenné tette az erők összpontosítását. Sőt fedezte a kommunisták nyílt lincselését, likvidálását. És a legfontosabb politikai ballépés, hogy Nagy Imre, a kommunista, nem akart a munkásosztályra támaszkodni. 

 

Ezekből az elmondott, vagy leírt hiteles gondolatokból jól érzékelhető Nagy Imre emberi, jellembeli tulajdonságai. Az ilyen embert a lehető legtávolabb kell tartani a hatalomtól. Elsősorban azért, mert kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, tehetségtelen, jellemtelen, tehát vezetésre alkalmatlan. A kifelé sugárzó jóságos öregúr látszat, egy labilis lelkiállapotú, kegyetlen, gátlástalan természetet takar el a kívülállók szeme elől. S ezt a kettős énjét használja ki a jelenlegi politika úgy, hogy csak az egyik oldalát erősíti, a másikat szó nélkül hagyja a félrevezetett nép öntudatra ébredésének elkerülése végett.

 

De ami ezek után következik, az a politikai kétszínűség netovábbja. 1953. március 5.-én olyan esemény történt, ami megrendítette az egész szocialista tábort, és magát Nagy Imrét is. Meghalt Joszif Viszarjonovics Sztálin! S ez a nem mindennapi esemény is hozzájárul ahhoz, hogy még hitelesebb képet kapjunk, Nagy Imre instabil politikai álláspontjáról, jellemtelen, kétkulacsos viselkedéséről. Másnap, vagyis március 6.-án, a szocialista országok fővárosaiban gyászoló nagygyűléseket rendeztek, így Budapesten is. A Sztálin szobor előtt százezres tömeg gyűlt össze. Közben, a magyar országgyűlés rendkívüli ülésén törvénybe iktatták Sztálin emlékét. A törvényjavaslatot nem kisebb személyiség terjesztette be, mint Nagy Imre, a Minisztertanács elnökhelyettese. Elfogadása után, pedig ő ismertette az ország népével. Az ismertetőt száz megy százezrek, hallgatták végig az országban és a határainkon túl. A szöveg, csak szószerint idézve lehet hiteles. Íme!

 

Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre, gyászba borult népünk színe előtt. Sztálin elvtárs elhunyt! Kiragadta kezünkből a halál, de tanításában és oktatásában örökké élni fog. Emlékét a népi milliók forró szeretettel zárták a szívükbe, és legszebb örökségként hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira. Legnagyobb bánatunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes szeretetének kifejezéséül, a magyar nép még szorosabban tömörül pártunk, kormányunk és szeretett Rákosi Mátyásunk köré és minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát országunkban. 

 

Vajon hányan tudják ebben az országban, hogy ezt az émelygős, talpnyaló, demagóg szöveget az a Nagy Imre alkotta és mondta el szinte könnyes szemmel, megrendült és mélységes gyásszal átitatott állapotban, aki három év múlva, –e fennkölt mondatok mindegyikét megtagadva szembefordult az őt hallgató és gyászba borult népével. Még három év sem kellett ahhoz, hogy megtagadja tanítóját, vezérét, Sztálin elvtársat. Nem akar már pártunk és kormányunk, de szeretett Rákosi elvtársunk köré sem tömörülni. S ezt a jellemtelen, kétszínű, alakoskodó, az emberi érzéseket semmibe vevő, képmutató embert állítják példaképül a mai ifjúság, a felnövekvő generáció elé. Nem más ez, mint a történelem gátlástalan meghamisítása, a magyar társadalom tudatos félrevezetése. Hát így állunk Nagy Imrével, 1956-tal, és a rendszerváltás hitelességével.

 

 

                                                                                                           Mihály János

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.