Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1956-ról, szemérmesség nélkül! (4. Rész.)

2008.12.06

                            1956-ról szemérmesség nélkül.

                                                     4. rész.

      

1956 még sokáig vitatéma lesz országhatáron belül és kívül egyaránt. Sokféle képen próbálták elemezni tudósok, politológusok, de elfogadható kompromisszum sem köztük, sem a társadalom széles rétege között eddig nem jött létre. Valószínű, hogy nem is fog. Azért nem, mert nemcsak az előzmények, a megtörtént események voltak ellentmondásosak, hanem a közreműködő személyek egyenként és összességében is oly nagymértékben hordozták magukban az ellentéteket, hogy azok közös nevezőjét megtalálni szinte képtelenség.

 

Ezek a személyiségek viselkedésükkel, intézkedésükkel, az adott helyzetben és pillanatban választott megoldásokkal száz, meg száz féle képpen befolyásolták az események menetét. E sorozat harmadik részében a legmegosztóbb személyiségről, Nagy Imréről szóltunk. De rajta kívül több olyan fő és mellékszereplő volt jelen az események során, akik befolyásolták annak irányát pozitív és negatív értelemben egyaránt.

 

Nagy Imre után Maléter Pál volt az a kulcsfigura,         akin nagyon sok múlt. Neki minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy az események konszolidáltabb formát öltsenek, mivel ő szinte napi kapcsolatban volt azokkal a személyekkel, akik, jó vagy rossz irányba el tudták téríteni az utcán történteket. Ilyen volt Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter, Kovács István vezérőrnagy, vezérkari főnök, Kopácsi Sándor ezredes, Budapest rendőr főkapitánya, Tóth Lajos vezérőrnagy, vezérkari főnök, Csiba Lajos százados, a Kilián laktanya parancsnoka, Király Béla vezérőrnagy, a sebtében létrehozott Nemzetőrség parancsnoka, aki egyben Budapest katonai parancsnoka is, stb. Ők voltak az un. intellektuális katonai vezetők, akik döntései megszabták az utcai harcok kimenetelét, és irányát.

 

De Maléter kapcsolatrendszerében volt egy teljesen más minőségű társaság is. Ők voltak az „alkalom szülte” vezérek. Ilyen volt a Pongrátz család is. Gergely (becenevén bajusz), Ernő és Ödön. Közülük Gergely játszotta a főszerepet, aki a Corvin köz egyik vezére volt. Rendszeres kapcsolata volt Dudás Józseffel is. Ő az egyik legagresszívebb csoport vezére, akinek számos köztörvényes bűncselekmény írható a számlájára. De említhetjük Iván Kovács Józsefet is, aki szintén egy Corvin közi csoport élén állt. Majd egy újabb Corvin közi, Virág János következik. Az ő személye azért is érdekes, mert nem kisebb vezér, mint Pongrátz Gergely tartóztatta le, mert szerinte Virág, áruló volt. Bárány János viszont a Tompa utcai felkelők parancsnoka volt. Dilinkó Gábor személye is figyelemre méltó, mivel ő is többszörösen büntetett előéletű volt, akit Maléter         őrnaggyá nevezett ki. (Ő szintén Corvin közi volt.) Volt egy Folytyn József nevezetű illető is, aki egy újfasiszta párt létrehozásához kérte Maléter segítségét. De említhetjük Mesz János nevét, (becenevén tuskólábú Jancsi), vagy Szabó bácsit, a szénatéri banda vezérét, aki csapatával megtámadta a kormányőrség laktanyáját.

 

Láthatjuk tehát, hogy milyen sokrétű és igencsak vegyes kapcsolatokat alakított ki Maléter, viszonylag rövid idő alatt. Kapcsolatai révén az eseményeket alakíthatta volna úgy is, hogy elejét vegye a vérontásnak. Amennyiben így cselekszik, akár valódi hőse is lehetett volna 1956-nak. De nem így cselekedett. S hogy miért? Talán azért, mert olyan kettős „én” tudat munkált benne, amely mindig is gátolta a határozott döntés meghozatalában.

 

 

Ki is volt tulajdon képen Maléter Pál?

 

Kép Maléter, (eredeti nevén Maletier)         nagyapja Pécsett praktizáló, jó hírű ügyvéd volt, aki nem kisebb rangú személyek, mint a Zichyek és az Esterházyak révén szerezte hírnevét. Szőlőbirtokaik a Mecsektől-Villányig terjedtek. Házasságából három gyermek született, közülük István volt Maléter Pál apja. Az apuka az eperjesi evangélikus jogi akadémia tanára, később kollégiumának igazgatója. Anyja, Gilányiné Lakner Margit, aki Svédországból települt át a felvidékre. Maléter Pál ebből a házasságból született 1917. szeptember 4.-én. A jómódú család gondtalan életmódot tudott gyermeküknek biztosítani. A fiatal Pál érettségi után Prágában a Károly Egyetem Orvostudományi karán folytatta tanulmányait. Kis megszakítással folytatta ugyanezt, de mostmár Eperjesen. Végül abba hagyja az iskolát, mert valójában sohasem érzett elhívatottságot az orvosi pálya iránt.

                                          

Ő mindig is katona szeretett volna lenni. Jelentkezik is a Ludovika Akadémiára, de nem veszik fel. 1939-ben önként jelentkezik katonai szolgálatra, és újra beadja kérelmét az Akadémiára, most sikerrel jár. 1942-ben volt a tiszttéavatása. Hadnagyi rendfokozatot kapott. Kassán teljesít szolgálatot. 1944. március 12.-én Hitler kiadja a parancsot Magyarország megszállására.  Március 19.-én minden ellenállás nélkül vonultak be a német csapatok Kassára. Áprilisban kiadták a frontra szóló parancsot. Maléteréket a kárpáton túli területekre vitték. A harcok során megsebesül, és orosz fogságba esik. Gyógyulása után a zbarazsi fogolytáborba kerül, ahol megjelenik két magyar kommunista emigráns, Révai József és Vas Zoltán. Magyar önkénteseket toboroztak a német megszállók ellen. Maléter Pál önként jelentkezett. Mint magyar partizán Erdélyben harcolt a fasiszta megszállók ellen.

 

Magyarországon még javában folytak a harcok, amikor már Debrecenben, (1944. december 21.-én) megalakul az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Másnap, pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A Honvédelmi Minisztérium őralakulatok felállítását rendeli el. Az első őregység, a 6. zászlóalj, 1945. február 15.-én Debrecenben alakult meg. Az állományt a Szovjetunióból hazahozott partizánokból töltötték fel. Így kerül haza, és Debrecenbe Maléter is, mely alkalommal századosi rendfokozatba léptetik elő.

 

A fenti határozat folytatásaként létrehozzák a XI. gépesített hadtestet Budapesten, melynek törzsfőnöke Maléter Pál lesz. Ebben a beosztásában nem sokáig marad. Kinevezik a Szabályzatszerkesztő Csoport főnökének, mellé a bányamunkára vezényelt csapat parancsnokának. Ehhez még ezredesi rendfokozatot is kap. Karrierjének azonban nem ez a végső állomása. A Minisztertanács elrendelte a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulat létrehozását. Szervezésével Malétert bízzák meg. 1956 augusztusában, pedig őt nevezik ki az alakulat parancsnokának. S ebben a részben először jelenik meg a bűvös dátum, 1956.

 

Új beosztásában először hívják be a Honvédelmi Minisztériumba, ahol Hazai Jenő vezérőrnagy, politikai csoportfőnök tart tájékoztatót arról, hogy bizonyos csoportok tüntetést szerveznek, amit nem engedélyeznek, mert ellenforradalmi célokat szolgálhatnak. Ekkor belép a miniszter segédtisztje, át ad egy lapot, melyben az állt, hogy a tüntetést mégis engedélyezik. Ekkor szembesül Maléter azzal a ténnyel, hogy a vezérkar nem áll hívatása magaslatán. 

                                       

Még aznap este hat óra körül telefonált Csiba Lajos százados, a Kilián laktanya parancsnoka, hogy katonái közül többen kiszöktek és bekapcsolódtak a tüntetésbe, majd a rádiónál kialakult harcokba. Október 23.-án este tíz óra körül már ostromolja a tömeg a laktanyát, az utcákon lövöldöznek. A laktanya parancsnoka értesíti Malétert, hogy nagy a baj. Maléter elindul gépkocsival a laktanya felé, de útközben elég sok atrocitás éri, ezért úgy dönt, hogy inkább haza megy. Másnap ügyeletes volt. Ismét kap egy telefonhívást, amely arról szólt, hogy befészkelték magukat a civilek a laktanyába, és lövik a szovjet és a magyar csapatokat.

 

 Maléter parancsot kap Tóth Lajos vezérőrnagytól a Kilián laktanya visszafoglalására. Öt darab T-34-es tankot kap az akcióhoz. Az öt harckocsiból kettő lemaradt, kettőt felgyújtottak a felkelők. Csak a parancsnoki harckocsi maradt épségben, így egymagában volt kénytelen viszonozni a rájuk zúduló golyózáport.         A laktanyába viszont nem tudtak bemenni, mert hely szűke miatt nem sikerült ráfordulni a bejáratra, így a kapu előtt rekedtek. A laktanyából látják, hogy          Maléter szorult helyzetbe került. Hollmann Gábor főhadnagynak olyan ötlete támadt, hogy kikúszik a harckocsihoz egy nemzeti színű zászlóval, s azt beadja a bentlévőknek. Az akció sikerrel járt. Maléter felemeli a toronyfedelet, előbb a zászlót, dugja ki, majd óvatosan ő is kibúvik. Megnyugvás töltötte el, hogy nem lőnek rá. Arra is merített bátorságot, hogy kiszálljon. S a csoda ekkor következett be!

 

A mellékutcákból, a kapualjakból egész tömeg sereglett a harckocsi köré. Malétert éljenezték, a vállukra emelték. Mienk a hadsereg!  A hadsereg velünk van! Éljen a hadsereg! Kiabálta a tömeg. Ekkor már azt is megengedte Maléter, hogy kitűzzék a lyukas zászlót a harckocsira és, hogy leverjék a laktanya fölött lévő magyar címert. Ettől a pillanattól a Kilián laktanya lett Maléter főhadiszállása.                                              

 

Ettől fogva itt tárgyalt a felkelők parancsnokaival a harcok további kimeneteléről is. S ehhez gesztussal is szolgált. Először ő ment át a Corvin közbe Pongrátz Gergellyel tárgyalni. Igaz, ekkor még arra kérte őket, hogy tegyék le a fegyvert, amiről hallani sem akartak. A Corvin-köziekkel folytatott beszélgetés után egy teljesen más ember tért vissza a laktanyába. Visszatérve jelentést tett Szanati alezredes, ügyeletvezetőnek, amelyet a következő mondattal fejezett be. Idáig egymás ellen harcoltunk, ettől a perctől fogva, pedig egymás mellett harcolunk a felkelőkkel. Én átjárok a Corvinba, a Corvinból, pedig átjárnak hozzám. Sőt azt is javasolta Pongrátzéknak, hogy szervezzenek rajokat, szakaszokat, századot. Kiképzésükhöz, pedig felajánlotta a segítségét. Nagy Imre és Tildy Zoltán helyeselték Maléter átállását a felkelők oldalára. Az átállás híre eljutott Mecséri János alezredes, a 7. esztergomi gépesített hadosztály parancsnokához is, aki hadosztályával szintén a felkelők oldalára állt.

 

Közben Maléter Pált – szolgálataiért – 1956. október 31.-én kinevezik a honvédelmi miniszter első helyettesévé. Az események igen gyorsan pörögnek. November 3.-án vezérőrnaggyá léptetik elő, egyben kinevezik honvédelmi miniszternek. Majd kijelölik abba a bizottságba, amely a szovjetekkel tárgyal a csapatkivonásokról. Az első ilyen találkozón a két fél álláspontja között lényegi különbségek nem voltak. Maléter Pál egyértelműsíti, hogy a magyar nép ragaszkodik a teljes függetlenséghez. Majd a szovjet delegáció javaslatát elfogadva a következő találkozás színhelyéül a tököli bázist jelölték ki. Közben elhangzott a börtönből kiszabadult Mindszenti József elhíresült beszéde. Ezzel a teherrel a vállukon indultak Tökölre. A két fél leült egymással szembe. Maléter hozzáfogott a kormány álláspontjának ismertetéséhez, amikor belép a tárgyalóterembe Szerov tábornok, a szovjet állambiztonsági szolgálat vezetője nyolcfős csapatával, és a magyar delegációt letartóztatja. S itt ér véget Maléter Pál kalandos élete történetének, egy fontos szakasza.        

 

Ki is volt valójában ez az ember?

Horthysta, luduvikás tiszt,    tehetséges katona. Polgári családban nő fel. Gondtalan gyermekévei voltak. Ott hagyja az orvosi egyetemet és beáll katonának. Háborúba vezénylik, szovjet fogságba esik. Önként jelentkezik partizánnak, ahol kiválóan teljesít, ezért parancsnokukká választják maguk a partizánok. A felszabadulás után a magyar hadsereg főtisztje, az MDP tagja. 1956-ban különböző parancsokat kap, melyeket jól képzett katona módjára végre is hajt. Visszafoglalja a Kilián laktanyát a felkelőktől, majd lepaktál a Dudás féle bandával, a Pongrátz féle szedett-vetett társasággal, a Széna téri banditákkal, akik kommunista társait akasztják, lincselik a rádiónál, a Köztársaság téren.

 

Talán becsvágya, vagy gyerekes naivsága sodorta bele ezekbe a kiszámíthatatlan helyzetekbe? Karrierista volt? Vagy tudatosan tévesztette meg környezetét meglehetősen szokatlan viselkedéseivel? Képtelenség ezen az emberen eligazodni. Minden esetre az összes lavírozása, ellentétes megnyilatkozása 1956. október 28.-án 13 óra 15 perckor egyértelművé vált. Ugyanis ekkor jelenti be hivatalosan is a honvédelmi miniszternek, hogy egységével együtt átállt az ellenforradalom oldalára. Később, pedig a fegyveres felkelőerők parancsnoka lett.

A bírósági tárgyaláson, pedig a fejére olvasták mindazt, amit hazája és népe ellen elkövetett.

 

Nevezetesen:

  • 1956. október 28.-tól rendszeres kapcsolatot tartott a Corvin közi ellenforradalmi elemek parancsnokaival, Iván Kovács Lászlóval, Pongrátz Gergellyel, Virág Jánossal, stb.
  • Október 29.-től hattagú Corvin közi csoport töltötte be Maléter testőri szerepét.
  • Október 30.-tól a Corvin köziek pártmunkásokat, kommunistákat, ÁVH-sokat tartóztattak le, hurcoltak el lakásaikról, akiket a Kilián laktanyában tartottak fogva.
  • Virág Jánosnak, az egyik Corvin közi parancsnoknak utasítást adott a felkelők és a segítségül hívott szovjet alakulatok elleni harcra.
  • Önhatalmúlag őrnagyi rendfokozattal jutalmazta – ellenforradalmi érdemeiért – Dilinkó Gábor büntetett előéletű felkelőt.
  • 1956. november 2.-án Colwey angol katonai attasé számára titkos adatokat közölt a magyar és a szovjet csapatok erejéről, mozgásáról. Engedélyezte számára a szovjet fegyverek és harckocsik tanulmányozását.  
  • Huszonhét olyan levelet foglaltak le, amelyben különböző fasiszta elemek, volt Horthysta tisztek ajánlották fel Maléternek szolgálataikat.  
  • Szűcs Ferenc ezredest, a katonai hírszerzés főnökét arra utasította, hogy hallgassák le a szovjet rádióadásokat, telefonbeszélgetéseket, s ezekről rendszeres jelentést kért.

 

Hát Ő volt az igazi Maléter Pál!

 

Epilógus helyett.

1958. június 15. „A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Népbírósági Tanácsa, a TB. IVb. 003/1958-18. számú ítéletével Maléter Pált főbüntetésként halálra, mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzásra, rend-és díszjelek elvesztésére ítéli.” (Az ítélet-végrehajtás 1958. június 16.-án, 5 óra 12 perckor megtörtént.)

 

1990. július 5. Az 1956. évi forradalomról és szabadságharcról szóló törvény szellemével összhangban, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke Maléter Pál vezérőrnagyot, volt honvédelmi minisztert példás helytállása, méltósággal viselt mártíromsága elismeréseként, kiemelkedő történelmi szerepe megfelelő megörökítéseként a Magyar Honvédség hősi halottjává nyilvánítja, és posztumusz kinevezi vezérezredessé.

 

A két elhíresült dátum között    ordító ellentétek feszülnek. S ezek az ellentétek azok, amelyek sohasem fognak harmonikus egységet képezni társadalmunkban. Amit a közös nevezőre hozás érdekében tesznek politikusaink, az meddő próbálkozás marad mind addig, amíg valakire ismét rá nem jön egy őszinteségi roham és önként beismeri, hogy amit eddig mondtak 1956-ról, az mind hazugság volt, amit a rendszerváltás sikere és visszafordíthatatlansága érdekében követtek el.

                                                                                    

 

Mihály János

 

                                                                  

 

 

                                                                                               

 

 

 

 

 

        

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.