Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Feri is értékelt!

2008.02.19

Munka, tudás, tulajdon! Talán ez a három szó az, ami leginkább megragadt a hallgatóságban a miniszterelnök parlamenti évértékelő felszólalásából. Ezen igazából nem is lehet csodálkozni, mert az évértékelés lényegében elmaradt, még a fő számok sem tisztázódtak teljes egésszében. Még a népszavazás sem került szóba, holott annak eredménye, talán ismét egy új politikai alaphelyzetet fog eredményezni. Ebben a miniszterelnöki expozéban nem szerepeltek olyan fontos kérdések, mint a lakosság életkörülményeinek várható alakulása, a további elszegényedés megállításának mikéntje, az ország szociális kettészakadásának további kezelése, netán megállítása, a munkanélküliség csökkentése, stb. Bár lehetne azt is mondani, hgy a három bűvös szóban (MTT) bele foglaltattak, de talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy belemagyarázható.

A "munka" szó minden munkaképes állampollgár számára a legfontosabb, mivel abból kéne megélnie. Azonban ez nem indíg lehetséges, mert nincs elegendő munkahely. Ennek a kiemelkedően fontos problémának a megoldása konkrétan nem szerepelt a parlamenti beszédben.

A "tudás" szintén fontos minden ember számára. Ennek azonban különböző szintjei vannak, és nem mindegy, hogy ki, melyik szintig jut el. Ez olyannyira társadalmi probléma, hogy kezd torz irányú fordulatot venni. Ugyanis a társadalom túlértékeli a diplomát, akár van mögötte kellő mennyiségű és minőségű tudás, akár nincs. Ezért ma tódulnak az egyetemekre a fiatalok. Ezek többsége nem a konkrét ertékteremtő munka létrehozóivá válnak, hanem annak fogyasztóivá. Ma túlképzés van ügyvédekből, akik a zavarosban halászva igen jól megélnek, noha egy forint új értéket nem állítottak elő. Túlképzés van közgazdasági, pénzügyi szakemberekből is, ezért joggal elvárható lenne, hogy a gazdaság általuk stabíl pályára álljon, és kiszámítható létbiztonságot teremtsen. Azonban ennek az ellenkezője tapasztalható. A szakmunka pedig teljesen elvesztette presztizsét. Hiányszakmák tömege jött a felszínre, ami az étrékteremtő munka minőségét veszélyezteti. Tehát sok magyarázattal tartozik még a miniszterelnök, hogy ezek és még sok más ellentmondás ebben a témakörben feloldható legyen.

A "tulajdon" és a hozzá való jutás pedig ma a lakosság meghatározó többségében értelmezhetetlen fogalom. Ezzel is úgy járnak majd, mint a kárpótlási jegyekkel. Nem tudnak mit kezdeni vele. Csakúgy, mint a kárpótlási jegyekkel, ügyvédi irodák sokasága fog manipulálni, és ezzel is azok fognak jól járni, akik már kellő mennyiségű tulajdonnal rendelkeznek. De arra sem gondolt a miniszterelnök, hogy amikor a régi nagymúltú gyárakat tönkretették, amelyek mindegyike állami tulajdonban volt, tízezrével kerültek utcára a jólképzett szakemberek és egy fillér kárpótlást nem kaptak. Ezeket milyen módon kívánják - utólag - kárpótolni? Akkor megakadályozták a munkavállalói résztulajdonosi program kiteljesedését mert nem akarták, hogy a munkás is tulajdonhoz jusson. Ezek értéke a mai  magyar újgazdagok bírtokában van, az ő eredeti kőkefelhalmozásukat szolgálta.

Sok itt a kérdőjel, sok a bizonytalanság, de még a bizalmatlanság is. Ezt a népet teljesen passzívvá változtatta a kapitalista restauráció. Ezt a népet orránál fogva vezetik a multik, a bankárok és az ügyvádek, a politikusokrról nem is beszélve. Magyarul eddig a polgárosodás helyett a kiszolgáltatottság jutott  osztályrészül a lakosság - legalább -  kétharmad részének. S ez már közel húsz éve így van. Mi a biztosíték arra, hogy a következő húsz év nem a szóvirágok, az ígergetések évei lesznek. Ezekről kellett volna meggyőzőbben beszélni a miniszterelnöki expozéban. (Mihály J.) 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.